Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. május |
2002. december |
Sok ember, amikor információkkal találkozik szembe az elkövetkező geológiai változásokat illetően - melyek épp a millenniumot követően kell, hogy bekövetkezzenek - azt érzi, hogy az információkra rárezonál, hogy ez valami olyasmi, amit ő valahogy mindig is tudott, és emiatt az ő saját belső tudásukkal való kapcsolat miatt, ezek az egyének elkezdenek komolyan készülődni a változásokra. Egy efféle sejtés annak köszönhető, hogy a következő három információs útvonal valamelyike van érvényben:
Az egyén lehet, hogy egy kontakta, és a gyakori látogatásoknak következtében, melyeket ilyen komoly kontakták kapnak, a téma általában előjön. Nem minden kontaktának van sejtése az eljövő kataklizmákról, mivel ez az információ nem a mi kívánságaink szerint adódik át, hanem mert beleillik a leadott Hívás összefüggésrendszerébe. Mondjuk, például, hogy a kontakta aggódik egy gyermek miatt, és a változó világ miatt, amelyben ennek a gyermeknek majd élnie kell. Ez egy természetes összefüggésrendszer az eljövő kataklizmák megvitatására. Ha egy kontakta egy idős szülő miatt aggódik, aki hamarosan meg fog halni, vagy az erkölcsi problémák miatt egy díj átvételével kapcsolatosan, amit mindenképpen hajlamos lenne megtenni, a téma lehet, hogy nem fog előjönni. Tehát a kapcsolattartónak lehet, hogy lesz sejtése, de lehet az is, hogy nem.
Az egyén lehet, hogy figyelmes/éles ítélőképességű a geológiát illetően, veleszületett módon logikus gondolkodású, és a feltornyozódó hegyeket és a szétváló kontinenseket egyáltalán nem találja megmagyarázottnak a hagyományos magyarázatok alapján. Ha ő információval találkozik a vándorló pólusokról, a szénrétegekről a déli-sarkvidéken, és a villámgyorsan megfagyott mamutokról zöld fűvel a gyomrukban az Északi-sarkkörön, a kínos érzés növekszik. Így a tudatalatti elkezdi a dolgokat összerakosgatni, és máris logikus következtetésekre jutott az egyetemen a tudósok által fecsegett és a hírekben közzétett magyarázatokkal ellentétben. Ők tudják, hogy valami ki lett hagyva, és amikor a geológiai változások periodikusságáról hallanak, és a 12. bolygó elméleteiről, minden a helyére kerül. Tehát veleszületetten logikus, független gondolkodók lehet, hogy sejtésre jutnak, saját egyezésükkel.
Sejtésük van születésüktől, valójában születésük előttről, és a születési küldöttekkel való megbeszélések következtében a következő inkarnációjuk kiválasztása kapcsán a téma előjött, és egy olyan inkarnációt követeltek maguknak, amelyben jelentős szerepük lehetett. Ilyen inkarnációk lehetővé teszik a Hívásra válaszoló idegen látogatók számára, hogy *cut to the chase - ahogy mondjátok -, és hogy tüstént megvitassák az ügyeket. Ilyen születés-előtti tudás egy inkarnációba menve homályosan tudatában találja az embert, hogy van egy szerep, amit ő választott, ami kívül van a szinkronon a gyakorlati folyással, amit maga körül látott. Nekik egy felkészülés-érzésük volt, egész életükben, valamire, de tudatosan nincsenek tisztában vele, hogy mi az a valami. Amikor összetalálkoznak másokkal, akik tudnak az eljövő kataklizmákról, a megsemmisítő földi változásokról és az egyidejű társadalmi változásokról, hirtelen megértik a küldetést.
Megjegyzés: az alábbi hozzáadva a 2002. december 7-i élő ZetaTalk IRC chat alapján
A korábban nem inkarnált 4 milliárd lélek esetében, akikben vagy gyullad szikra vagy nem e földi életük során, aligha lehet születés előtti felfogás a póluseltolódásról. Az egymilliárdból, akik reinkarnálódók, majdhogy senki nem tudott a készülő eltolódásról, még ha korábban maguk is átélték sem. Ennek oka egyszerű: az emberiség azért van itt, a 3. denzitásban, hogy az orientációs döntését meghozza, és ez legjobban úgy tud megszületni, ha váratlanul kerül bele szituációkba. Ha figyelmeztetve van, ha ideje van tervezni, biztonságos kvártélyokba és országokba és körülményekbe helyezkedni, az lecsökkenti ezeket az adódó lehetőségeket. Ezért, figyelmeztetéseket, születés előtt vagy egyéb módon, nem tesznek, sőt kerülik ezeket igazából.