Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. május |
- |
A reakciók az elkövetkező kataklizmák és a Föld Átalakulásának hírére mindig vegyesek, sokszor még ugyanazon az egyénen belül is. Kevesen látják a kényelmes életkörülményeik eltűnésének gondolatát örömmel, még ha a jelenlegi életüket terhesnek találják is. Az ebéd az asztalnál és a tető a fejük felett az esős időkben nem kis dolog, és a lehetőségeket fontolgatása - a fejvesztett didergés és nedvesség egy fa alatt vagy a rovarlárváért való kutakodás egy rothadó fatuskóban - ritkán megnyugtató. De ugyanilyen gyakran előfordul, hogy a kimenetelt romantikussá teszik, hogy így ezeket a kényelmetlenségeket elvetik maguktól, és egy felfordulásnak az előnyeit hozzák előtérbe. A pszichológusok tisztában vannak azzal, hogy minél távolibb egy szituáció, annál kevésbé heves a személy reagálása. Ezért tol-tol vagy húz-húz konfliktusok fejlődhetnek ki, egy örökös ingadozással a két lehetőség között.
Extrém felfordulások, amikor valaki elképzeli, hogy az evilági munka, a zsémbeskedő feleség, a bosszantó szomszéd, és a lehetőségek hiánya hogy valaki változtasson az életmódján, nemcsak hogy lehetségesek, de valószínűek, egy esélyt kínálnak arra, hogy mindezeket a bosszankodásokat és terheket félredobják. A kényelmetlenségek, amiket a felfordulás hozna, még a távolban vannak, így kevésbé élesek, viszont a mindennapi élet elégedetlenségei közel vannak és személyesek, és igen élesek. Így, a felfordulást előnyösként látják, összességében. A valóságban, a tiszta lap, amit a kataklizmák hozni fognak, át fogják vinni, a legtöbb ember számára, ugyanazokat a málhákat, amiket ők a póluseltolódásba érve cipeltek. Ez a málha magához az emberhez van odakötözve, és ezért minden valószínűség szerint ugyanazok a kapcsolatok fognak létrejönni, ugyanazok az elkötelezettségek, a felelősség ugyanazon elkerülései, ugyanazok a konfliktusok a vezetőséggel, ugyanazok a szexuális gátlások - a régi problémák mindegyike újraalkotja önmagát egy új felállásban.
Ahol egy tiszta lap ténylegesen számítani fog, az nem a személyes felállásokban lesz, hanem a társadalmi, társasági felállásokban, mivel itt az emberi életek iránya az egyes emberek személyes érdekein eléggé kívül esik. Egy férfi lehet, hogy önmaga választotta a feleségét és a munkáját, nagy mértékig, és a kötelezettségeket, amelyeket hagyott, hogy terheljék őt, de ahol ezeket jóformán előírta a közösség, amelyben él, azok a kötöttségek megszakadnak az eljövendő felforduláskor. Ha ő és a felesége elválnának, ha nem lenne ott a tartásdíj problémája, a fizetési számla teljes hiánya vagy mondjuk a feleség halála megváltoztatja az egyenletet. Ha a férfi az idejét famunkával és bútorkészítéssel, a kedvenc hobbijával töltené szívesen, hogyha ennek ideje nem menne a munkája rovására, amelyből a jelzálogot fizeti, akkor ez az előfeltétel kiesik, amikor a munkáltató már nem működik, a fizetési csekkek abbamaradtak, a jelzálog pedig - minthogy a ház már romba dőlt - immár csak egy rossz álom, és a bankárról egyáltalán senki nem is hallott!