Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
A nyugodt vizek sima felszíne csalóka lehet. Ez a nő vagy az a férfi annyira nyugodtnak, csendesnek tűnik, a tollai soha fel nem borzolódnak. Azután egy nap egy kitörés történik, és gyilkosság és súlyos testi sértés következik, vagy pedig öngyilkosság. Talán jobb lett volna, ha egy kicsit kevésbé lett volna higgadt, és közelebb lett volna az igazsághoz. Miért fojtják el az emberek az érzelmeiket, és hogyan lehetséges ez? Minden intelligens faj így tesz? Az embereknek egy olyan genetikai kapacitásuk van az elfojtott érzelmekre, ami nincs jelen mindenhol az Univerzumban. Kevés intelligens faj rendelkezik ezzel a képességgel, és csak akkor kél életre, amikor genetikai tervezés teremtette ezt a zavart. Elfojtott érzelmek nem fordulnak elő természetesen, evolúció során. Akkor hogyan jött ez létre, az emberekben?
Eredetileg valamennyi faj a Föld bolygón hüllő volt, és ez egy gyakori forma univerzumszerte. Az emlősök és az emberszabású forma relatíve ritkák, azonban kívánatosak az erős empátiára, a gondoskodó érzelmekre való kapacitásuk miatt. Olyan világokban, ahol kifejlődtek az emlősök, ott ők a genetikai tervezésre kiválasztott faj, még akkor is, ha a hüllők esetleg intelligensebbek az adott időben. Ez volt a helyzet a Földön, és az emlősök genetikai tervezése már egy korai időszakban folyt. Azonban, mivel a genetikai tervezések jó részét hüllő fajok végzik - ők lévén többségben az Univerzumban -, néhány helyen a Földön elvégzendő genetikai tervezést hüllők végezték el. Ők természetesen beleillesztették, amit fontosnak véltek.
Az érzelmek elfojtásának képessége abból a tényből ered, hogy az embereknek több agyuk van - az előagy, mely emlős, a középagy, mely az emlős és hüllő agy keveréke, és a korai agy, mely hüllő agy. Amikor az emberek mindenre emlékezni akarnak, akkor az információt minden agyukban eltárolják, bár az információ változó lehet a különböző adatbankokban. Amikor az emberek felejteni akarnak, szétkapcsolják a memórialáncokat az előagyuk és a többi agyuk között, és amnézia következik be. A középagy, mint a közbenjáró, felelős azért, hogy mindent zavartalanul tartson, és ezt megbízhatóan teszi. Ha ez nem így lenne, az emberek nem működtek volna elég jól ahhoz, hogy túléljenek és virágozzanak.
A különböző érzelmekre való emlékezés vagy tudomás nem döntő a túlélésben, és valójában csak a civilizált időkben segített valamennyit. A nap közben kirobbanó vak düh miatt az illetőt kirúgathatják vagy száműzhetik, és így az érzelmek elfojtásának képessége lett, ha más nem, kiválasztva a továbbadásra. Akik nem voltak képesek helyénvaló módon elfojtani, azokat visszaűzték a törzsből vagy a városból, és nem boldogultak elég jól ahhoz, hogy továbbadhassák a génjeiket. Ennek ellenére, a jövőben, a 4. denzitású másokat-szolgáló idejére, ez a hajlam genetikailag ki lesz tervezve belőletek. Nincsenek titkok a 4. denzitású másokat-szolgálniban, még önmagad előtt sem.