Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
Az önbecsülés egy előfutára a mások megbecsülésének, és ebből a szempontból a tisztelet valakinek a szülei és származása iránt fontos. Hacsak nem tekinti értékesnek az ént, potenciálisnak, csodálatra és törődésre méltónak, és másokkal egyenlő elbírálást érdemlőnek, az egyén nem lesz képes igazán megadni ugyanezt a bánásmódot másoknak. Miért van ez így? Miért fontos a szállóige, hogy szeretni kell önmagunkat?
Egy entitás életútja során - és mi itt az elpusztíthatatlan lélekről beszélünk - az entitás állandóan másokhoz képest méregeti önmagát. A tudatosság ezen az úton veszi kezdetét, de mivel mások a közelben szintén fiatalok és küszködnek, az önbecsülés vagy az énnek a többiekkel egyenlő értékűnek tekintése eléggé természetes. Telik-múlik az idő, és egy 3. denzitású világban a növekedési ütemek különböznek. Néhány entitás előrelép a spirituális leckéiben, vezető lesz, bölcsességre és tudásra tesz szert, és a szórás szélesedik, ahogy az idő telik. Amennyiben a késlekedő entitás elkezd úgy tekinteni önmagára, mint aki lemarad, ez felemészti minden figyelmét, és a lemaradás növekszik a nem törődés következtében. Ez egy nem kívánatos szituáció. Igazából, mindenki egyenlő, mivel a késlekedő lehet, hogy előrelódul egy későbbi időben. Jobb félretenni a szembeállításokat, és a fontos dolgokra koncentrálni, a leckékre. Ezért, szeressétek önmagatokat és a családotokat, és legyen önbecsülésetek, mivel valóban igazán egyenrangú mindenki.