Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. november |
- |
A sokk, egy nem várt szituációtól, ma is létezik az emberi társadalomban. Egy személy egy autós karambolban, elsétálva az autótól, ahol más családtagok véresen és halva fekszenek, hirtelen lett egy váratlan borzalomba dobva. Egy város, amelyre tornádó ereszkedett le kis figyelmeztetéssel, nemcsak szomszédokat és családot dobálva lim-lomok módjára, hanem elpusztítva egy teljes életvitelt, emlékeket, és a folytatódását egy teljes létfenntartásnak. Egy látogatás az orvosnál összehúzott szemöldökű-bejelentéshez vezet, hogy egy halálos betegséget fedeztek fel, és talán több vizsgálat még változtathat a prognózison, de az illetőnek jobb felkészítenie magát és a családot egy lehetséges korai végre. Egy házastárs bejelenti válási szándékát, egy munkáltató a döntését, hogy bezárja az üzletet és máshová költözik - mindezek bekövetkezhetnek észrevétlenül, és sokkot jelentenek a váratlanságuk és pusztításuk folytán. Semmi új, az emberi társadalomban.
A póluseltolódás ilyen sokkot fog előidézni, nagy számokban, ám egy különbséggel. Senki nem lesz megkímélve, és mindenki ugyanazzal a szituációval fog szembenézni. A pénz nem fogja biztonságba helyezni az embert, sem a javak összeharácsolása nem változtat a helyzeten, mivel az Újidő egy nagy kiegyenlítő lesz, és a javakat megosztják erőszakkal, ha szabad akaratból nem. A sokkból való kilábalás kétféle irányvonalat vesz, az érintett személy természetétől és szándékától függően, és ezen nem változtathatnak mások, mivel ez egy személyes döntés.
Ha az egyén, a helyzeten való végigtekintés után, úgy határoz, hogy az élet mehet tovább és a pusztítás nem megsemmisítő, akkor lerázni látszik magáról a hitetlenséget, és változásokról kezd el beszélni. Annak lehet, hogy vége, de megmaradt ez. Remélték, hogy egyszerűsíthetnek az életükön, és most a körülmények megtették ezt. Most legalább már rendszeresen megkapják a testmozgásukat, az étrendet pedig nem gátolni, hanem segíteni fogják a körülmények. Egy humorérzék bukkan fel a szituációval kapcsolatban, és elkezdenek törmeléket átszortírozni és tevékenységeket megszervezni.
Ha az egyén - mentálisan végigkalkulálva a szituáció próit és kontráit, mialatt sokkban ücsörög - úgy dönt, hogy az élet az eltolódás után túl szörnyű lesz ahhoz, hogy tekintetbe lehessen venni, akkor továbbra is sokkban marad. Ez egy jel lehet a körülötte lévő többiek számára, hogy ő meghozott egy döntést. A szükségletei mind oda lettek, és nem valószínű, hogy valaha is újra látja őket. A magas társadalmi státusza oda lett, mások nagyobb tehetségekkel és energiával most figyelmet parancsolnak, és az élet egy alárendeltként egyszerűen nem elképzelhető. Akármilyen okból is, de a folytatódó sokkban maradó személy úgy döntött, hogy ne hozzon meg módosítást, és az ennek erőszakkal való megkísérlése nem fog megelégedést hozni.
Akiknek eltartottjaik vannak, gyerekek, vagy sérültek vagy aggastyánok, de sokkban maradnak és visszautasítják, hogy módosítsanak vagy cselekvésbe kezdjenek, azoktól el kell távolítani az eltartottakat. Hagyjátok a személyt, aki sokkban ahhoz ragaszkodik, hogy ott üljön, sokkban, a haláláig, ha ez a döntése. Az energiátokat az élőkbe fektessétek, akik az életet választották, ehelyett.