ZetaTalk: Gravitációáram

A gravitációs részecskék árama hasonló a mágnesességi modellhez, de van számos jelentős különbség. A mágnesességben a részecskeáram az atomok - mint pl. vas - alakjával áll kapcsolatban, ami mindenekelőtt egy áram megkezdődését teszi lehetővé, és a kötéstípusokkal, amikkel általában az atomok összekapcsolódnak. Mágneses részecskék özönlenek ki az atommag körül keringő szubatomi részecskéknek - mint pl. elektronoknak - egy ritmustörése végett, ez egy olyan özön, amely nem történik más atomokban, amelyek kiegyenlítettebbek a keringő elektronok felhőjében. A mágnesesség így egy mezőt hoz létre, egy áramlással, és ez az áram olyannyira meg is figyelhető, hogy valakinek majdhogynem egy folyót kell csak elképzelnie, mágneses részecskéket figyelve meg a folyón, amint az áramnak megfelelően pozicinálják magukat.

A gravitációs részecskék egy áramot alkotnak, de nem alkotnak megfigyelhető áramot, és nincsenek szabálytalanságaik a mintázatban. A Földetek talán nem egyenlő mértékben vonz a felszíne minden részéről? Ha viszont létrejön az áram, mely ponton fordul vissza az áram, hogy így a felszíni részecskék elfele lökődjenek? Tényleg van visszafordulás, de a kifelé irányuló áramlásokat egy olyan erő hajtja, és olyan sebességgel, amely sokkalta nagyobb, mint a lefelé irányuló áramlás, így ez kevésbé egy felszíni területen érvényesül, és nem kötődik az objektum tömegéhez. A gravitációs részecskék egy lézernyalábja áll szemben egy reflektorfénnyel a visszatérés után. Miért lehet tehát, hogy csak a visszatérő részecskék súlyának van tudatában az emberiség, és miért nem érzik a felfelé áramlás heves emelő erejét? A felfelé áramlás keresztülzúdul, úgy szólván lyukat üt, míg a visszatérő részecskék nem szakítják át, aminek nekinyomódnak, és így nagyobb hatásuk van.

A gravitációs részecskék a mozgásuk során nem befolyásolják azt, aminek nekimennek, vagy amin keresztülmennek, a hatás lényegében mechanikai. A fölfelé irányuló áramlatok félrelöknek más anyagokat, és csak a feláramlás befejeztével engedik visszatérni, az átmeneti szakításnak nem hagyva nyomát. Visszatérve a nagy tömeghez, melyhez vonzódnak - például a Föld magjához -, a gravitációs részecskék lefelé irányuló nyomása szétterjed az objektumokon, amikkel szembetalálkoznak, és kell nekik némi idő, hogy keresztüljussanak ezeken a tárgyakon, és hogy egy állandó, lefelé irányuló nyomást hoznak létre az áramlat mozgása során. Ezért a visszatérő részecskék az idő miatt, amit a felszíni tárgyakon és a belsejükben töltenek, valamint a folytatólagos mozgásirányuk következtében, egy mechanikai erőt képeznek, amely összességében erősebb, mint a részecskék felfelé irányuló áramlásáé, ami gyorsan keresztülér a felszíni tárgyakon, lényegében félrelökve őket, mintsemhogy kapcsolatba kerülne velük.

Ennek a gravitáció-áramnak a természete az, amely meghatározza a repulziós erőt, amiről beszélünk. Ez csak akkor kiegészítője a gravitációnak, ha nagy testek vannak közel egymáshoz. A fölfelé irányuló áramlások, amikor egy gravitációs részecskék feláramlásait szintén kiárasztó nagy testtel találkoznak, egymástól szét tartják a testeket. Ez, ahogy az emberek neveznék, egy messzeségben történik egymástól, mivel a kis objektumok, mint a műholdak, nem árasztanak ki feláramlást, és ha elég távol vannak egy gravitációs óriás - mint pl. egy bolygó - felületétől, úgy a gravitációs részecskéknek a felfelé és lefelé irányuló áramlását egyensúlyban találják, amit az emberek a tudatlanságukban talán egy zérus gravitációs mezőnek, vagy súlytalanságnak neveznének. Ezen a ponton a fel-áramok még mindig keresztültörnek, de egy lassabb mértékben, így ez együtt jár egy mechanikai felfelé tolással is, és a lefelé irányuló áramlatok gyérebben jutnak egy adott felületre, amint ezeknek az űrbeli objektumoknak a sűrűségén rágják keresztül magukat. A nagy testek, saját gravitációs részecske-feláramlásukat kiárasztva, olyan helyzetet teremtenek, ahol a ő feláramlásuk és egy másik nap vagy bolygó feláramlása egymásba ütközik, egy ütközőt teremtve és meggátolva a gravitációs tömegeket, hogy egymáshoz érjenek, sőt, még azt is, hogy kisebb távolságokra akár megközelítsék egymást.

A fekete lyukak belsejében a lefelé irányuló áramlás hatása még mindig meghaladja a felfelé áramlás hatását, így ugyanazok a szabályok érvényesek.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com