Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
Mi, a zéták, minden életet tiszteletben tartunk, még az olyan életformákat is, mint a növények és a rovarok. A magunk számára való táplálék elkészítéshez a lehető legkevesebb életet pusztítjuk el, és lényegében vegetáriánusok vagyunk a gyakorlatainkban. Mi biztos, hogy nem vadászunk vagy horgászunk kedvtelésből, és a háziállatok unalmas és egészségtelen telepeken való tartása elborzaszt minket, egy szót sem szólva a valóságos kínzásról, melyet néhány ember végez az élelemelőállítás címén.
Nem meglepő tehát, hogy ezért az abortuszra aggodalommal tekintünk. Az apró életkezdemény, mely igazából csak egy lehetőség, a legérzékenyebb fajta életet képviseli a földi életformák közül - egy tudat, mely érzékeli önmagát, csakúgy, mint a környezetét. Mindamellett az abortusz ügye nem ilyen egyszerű, mivel itt több, mint egy életet kell tekintetbe venni. Az anya, akire az abortusz ellenzői egyáltalán nincsenek tekintettel, legalább azonos mértékű jelentőséget képvisel. Őt talán nem kell figyelembe venni? Az anya helyzetének figyelmen kívül hagyása lényegtelennek tulajdonítja őt, és ebben körvonalazódik az abortusz-ügy kritikus pontja. Egyáltalán nem az abortuszról szól ez, hanem a döntéshozási folyamat irányításáról, melyet az anyák, apák, és az emberek általában hordoznak. Amíg az abortusz ellenzői azt kiáltják, hogy ők az életet a legszélsőkig értékelik, az eljárásuk az ellenkezőjét mutatja.
Sokat foglalkoznak a pillanattal, amikor az érző élet elkezdődik. Mikor testesít meg egy emberi embrió egy szellemet vagy lelket? Abban a pillanatban, amikor az anya és az apa genetikai anyaga összekapcsolódik, hogy egy lehetséges emberi életet alkosson? Semmiképp nem akkor. A magzati fejlődés azon szakaszában, amikor a magzatnak már lehetősége lenne arra, hogy az anya testén kívül éljen? Ez a vita annyira abszurd, hogy míg a múltban ezt a pontot közel tették a havi ciklus végéhez, mostanra fokozatosan épp a terhesség második háromhónapos egységén túlra mozdították. Isten születési küldöttei mozdították vajon el ezt a pontot, amikor a magzathoz egy lélek kapcsolódik, hogy lépést tartsanak a modern orvosi technikával? Világosan ezek a viták nem logikusak, és nem is akarják, hogy azok legyenek. Az abortusz ellenes vitáknak a megfélemlítés a céljuk, nem a tisztázás.
Szóval mikor lesz a magzatból ember, egy szellemmel kitöltve, és mikor lesz érdemleges arra, hogy ugyanazon megfontolás alá essen, mint az élő szülöttek? Ez különbözik, de általánosságban nem történik korábban, mint maga a születés, és gyakran csak egy idővel az után. Meg fogjuk magyarázni. A piciny magzat, a korai hónapokban nem nyújt az inkarnációra váró entitás számára egy tanulási élményt. Ez szintén igaz a komolyan megsérült testekre, kómában, vagy az annyira veszélyesen megsérültekre, ahol szünet nélkül a fájdalom kezelése áll a középpontban. Az entitás itt elhagyja a testet, hogy kívülállóként figyeljen. Hasonlóan, a születés előtt, amikor az entitás ismerkedik jövőbeli otthonával, nem az apró magzat belsejében teszi ezt, amely gyámoltalanul él kavargó folyadékok közepette, és egy olyan környezetben, ahol az élet leckéi nem tanulhatók meg, mert a cselekvés és a felelősségre vonhatóság / elszámolási kötelezettség lehetetlenek. És a csepp gyermek élete ettől sokkal mást nyújt? Az alvás a napirend, és amikor nem alszik, a csecsemő éhséggel és biztonsági aggodalmakkal van elfoglalva. Az inkarnációra váró entitásnak lehetősége van arra, hogy testen kívül legyen egy időre, valójában hónapokra, mielőtt teljes idejű tartózkodásra foglalná el új otthonát.
Az abortuszra, ennélfogva, nem kell úgy tekinteni, mint egy ellentmondást nem tűrő dologra, ahol valami pótolhatatlant vesznek el egy lélektől, hanem inkább mint egy tervmódosításra, amit a természet sűrűn megtesz, amikor egy tökéletlenül kifejlődött magzatot elmos. Különösen, amikor a magzat még azokra a gondolkodási folyamatokra is képtelen, mint amelyekkel a halak vagy az amőba rendelkezhetnek - ösztönszerű módosításokra a környezetében -, az anya igényeinek abszolút elsőbbséget kell adni. Ő talán nem egy érző, gondolkodni képes lény, és nem egy lélek birtoklója?