Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. február |
1998. február |
Az utolsó néhány évszázadban az emberiség eljutott:
Tulajdonképpen, minden érzékeltről, beleértve a szellemi formákat is, fel lehet tenni, hogy sajátságos természetű, bár mi, a zéták, nem szólhatunk a szellemek összetételének problémájához, amit a lelkek anyagának nevezünk, mivel saját magunknak sincs meg ez az információnk, hogy megosszuk azt az emberiséggel. Efelől tudatlanok vagyunk. Az emberiség nemrég kezdte el tovább osztani az atomot feltételezett szubatomi részecskékre, és növekvő mértékben beszél az energiáról, mint gyorsan mozgó részecskékről egy hullámmintában, változó hullámminta magassággal, szélességgel és sebességgel, vagy azzal, amit az emberek frekvenciának neveznek. Egyre növekvő mértékben fogadják el annak tényét, hogy az energia esetleg egy, az anyagban található szubatomi részecske, mozgásban. Mindamellett az, hogy miért van mozgásban, és miért mozog hullámokban, még mindig egy csepp misztériumot képez.
Szubatomi részecske-mozgásról szóló vitákban, folyadékok viselkedésének egy analógiája segíthet az embereknek vonatkoztatni. Az emberek tudatában vannak, hogy a víz szilárdnak tűnhet, amikor jég, vagy mozgónak, amikor folyadék. Annak is tudatában vannak, hogy a víz kevesebb helyet képes elfoglalni, amikor hideg, és többet, ha meleg, lévén, hogy, ahogy nevezik, hőenergia táplálódott bele ugyanabba a térfogatba. Ugyanez az elv alkalmazható arra, amit az emberek anyagnak és energiának neveznek, mivel az energia egyszerűen anyagi részecskéket jelent mozgásban, és azért mozgásban, mert más részecskék táplálódtak bele ugyanabba a térfogatba. A hely zsúfolttá válik, és éppúgy, ahogy a cirkulációt a vízben részben hőmérsékleti különbségek okozzák, a szubatomi részecskék is így jönnek mozgásba, hogy kiegyenlítsék a zsúfoltságot az atomi szinten.
Kikerülvén abból, amit ősrobbanásnak neveznek, a részecskék mindenfelé szétszóródnak. Mindegyik mozgásban van. Mivel a robbanások soha nem egyforma erejűek a robbanás egészében, néhány részecske gyorsabban mozog, mint a többi, és amikor a robbanás részei ütköznek más részekkel, a robbanás közepe felé vagy a szélén, körkörös mozgás kezdi kiegyenlíteni a nyomást. Egy idő után az eredmény az lesz, amit az Univerzumban láttok. Mindez a mozgás soha nem szűnik meg, de nem is mérséklődik vagy fokozódik, összességében. Az emberiség megfigyelte ezt a tendenciát és energia megmaradásnak nevezte. Még a képződő fekete lyukak belsejében is történik mozgás, éspedig a fekete lyukakon kívüli viselkedéseknek megfelelően.
Az atomok belsejében, a szubatomi részecskék az atommaghoz kötődnek csakúgy, mint ahogy a bolygók kötődnek egy naphoz, egy szubatomi részecske jelenlétének következtében, amely hasonló módon viselkedik a gravitációs részecskékhez egy naprendszerben. Örökös mozgásban, az atommag közepéhez való tódulás zsúfoltságot okoz, ami kifelé irányuló áramlással enyhül; ezek a részecskék gyakran a periférián találják magukat egy nem összezsúfolt állapotban, és ciklikusan visszatérnek az atommaghoz a tőlük elválaszthatatlan egymáshoz vonzódásuk következtében. Amire minden agyag törekszik, az egy statikus állapot, ahol minden része egyenlő, és egyik sem mozog, mint egy kocsonya, de mivel egyenlőség az anyagban sosem létezhet, benne rejlő különbségek következtében a részecskeméretben és részecsketermészetben, a mozgás soha nem szűnik meg. Mindig próbálkozik, de soha nem sikerül neki.
A szubatomi részecskék egy hullámmintában mozognak ennek a vonzódásnak a következtében, hogy kiegyenlítsék a zsúfoltságot. Ingadozások, ismétlődő mintázatok gyakran történnek a Természetben, mivel a felépülést a fokozatos lebontódás követi, egészen egy küszöbszint eléréséig, és innen a felépülés újból elkezdődik. Pulzálást találni a kozmoszban, haldokló csillagok pulzálnak, a szívverés pulzál, és hasonló módon pulzálnak a szubatomi részecskék. Ugyanaz a mechanizmus van játékban, és ennek abszolút semmi köze nincs egy forrásból származó feloldás gyakoriságához, ami a tudósok jelenlegi hóbortos magyarázata. Az űr, még egy atom belsejében lévő űr is, aligha üres, hanem ki van töltve mindenféle apró részecskével, az ember által még fel nem fedezve. Sok részecske, vagy részecskék csoportjai követnek olyan utat, ami nem egyenes, mivel útjuk során nyomást keltenek maguk előtt, és így cikkcakkozniuk kell. Ez az út nem kaotikus, hanem egy cikkcakk vonallá válik egy egyenes irányban, ahogy a baloldalon keltett nyomás a cikkcakkot jobbfelé ösztönzi, és a jobboldalon keltett nyomás ürességet talál a bal oldalon, ahol így lényegében egy vákuum keletkezett. A cikkcakk fenntartja önmagát.
Az emberiség azt feltételezi, hogy egyetlen részecske hullámban mozog, hogy az egyik részecske kötelességtudóan követi a másikat, egyfajta hullámzó vonalban. Igen és nem, ez az, ami történik. Ha csak két részecske lenne mozgásban, ugyanabba az irányba haladva, hiszen a mozgásuk oka mindkettő esetében ugyanaz volt, akkor ezek egy táncot létesítenének, ugyanannyira, ahogyan kettőscsillagok létesítenek. Kölcsönösen hatnak egymásra, amíg egyidejűleg hat rájuk sok más tényező is. Ez a két részecske egymástól szétválva mozog, hogy csökkentsék a zsúfoltságot, de azután azt találják, hogy vonzódnak egymás felé, amikor a zsúfoltság már lecsökkent, és újra egymás irányába mozdulnak. A hullámműködés egyáltalán nem az, amit az emberek gyanítanak, nem egy szimpla hullámmozgás. A mozgásoknak egy sokfélesége, míg mindannyinak ugyanaz a hullámmagassága, szélessége és frekvenciája. Ha az emberek meg tudnák nézni ezt a drámát, nem egy hullámot látnának, hanem egy olyasmit, ami egy csőnek látszana.