Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. február |
2001. augusztus |
A mágneses részecskék az atommagból áramlanak ki, és az atommagba áramlanak vissza, az atom másik oldalán. Míg a vas atom, más atomokkal egyetemben, egy folyékony (szabad) állapotban van - mint ahogy a folyékony fém, ha felmelegítik -, az áramlás az egyik atom kivezetési pontjától egy másik, közeli atom beömlési pontjáig terjed, így lesz mágneses a vas. Az emberek megtanulták, hogyan erősítsék fel és állítsák be az irányt ebben a folyékony vasban egy erős mágnes felállításával a hossz mentén, egy újabb mágnest teremtve a folyamat közben. Néhány embert zavarba ejtett a leírásunk a mágneses ciklusokról a 3 hármas csoportot illetően egy 10-es ciklusban, vagy a 4 hármas csoportról egy 12-es ciklusban. A ciklus egy teljes elektron vagy más szubatomi részecske-mintázatot jelent egy atom magja körül. Az egyszerűség kedvéért feleltessük meg a szubatomi mágneses részecskéket és az ő mintázatukat a metrószerelvényekkel, amint azok a központi állomást elhagyva eljutnak a peremvárosba, majd visszatérnek. Normál körülmények között a a szerelvények ütemezése a megszokott, folyamatos módon történik, de a vonatok néhány városban ritkássá válnak a nap közepén, vagy éjszaka, amikor kevés utasra lehet számítani. Ezen kívül még megszakítások is lehetnek a mintázatban, tehát így bekövetkezhet egy eltolódás-ütemfelborulás, vagy karbantartás. Namost, feleltessük meg a mágneses részecskék atommagból kifelé történő áramlását az utasok állandó tolongásával, és tételezzünk fel egy folyamatos érkezési áradatot a központi állomásra. Tételezzük fel, hogy ezek az utasok, a szubatomi részecskékhez hasonlóan, most nem törődnek azzal, hogy melyik irányba menjenek. Ha a vonatok közlekedését egy egyenletes tempóban tartanák, semmikor nem lenne utas-felhalmozódás a 24 órás nap egyik vagy másik részében. A szerelvények terheltsége kiegyenlített lenne, vagy közel lenne ahhoz.
A gravitáció egy mechanikai módon működik, nem sikerülvén kapcsolatba kerülnie a szubatomi részecskékkel, egy maroknyit kivéve, így egy független, mozgásban lévő részecske lévén, a lefelé áramlások és a feltörések is egyaránt félrelöknek újtukba eső atomi szerkezeteket. A gravitációs részecskék részecskeáramlása gyors, és a kölcsönhatás más részecskékkel lényegében mechanikai, így a kölcsönhatások zömét egy gravitációs óriásból való kifelé és az óriásba való befelé haladás jelenti. Az okot, amiért a felfelé áramlás gyorsabb, nemcsak a nyomáskülönbség adja - amely akkor fordul elő, amikor egy nyomás egy kivezetést talál -, hanem az útvonal is, amely kialakul. Mint a gátban egy hasadékból felszökő víz, ezek gyorsabban mozognak nemcsak a nyomás miatt, hanem mert maga az áramlás egyfajta vákuumot biztosít maga mögött, beszívva azt, ami kitöltené azt a vákuumot. Az áramlás ereje megtartja az atomi struktúrákat, amelyek félre lettek lökve a szélre, és ez hasonlóan lehetővé teszi a fel-áram intenzitása számára, hogy folytatódjon, míg le nem csökken. Ennélfogva, a kilépésnek egy nagyobb sebessége lesz, míg a belépés szétterjeszti mechanikai nyomását lefelé egy nagyobb területre, és egy hosszabb időre.
A gravitációs részecskék lassú lefelé történő sodródásához képest, a kifelé irányuló robbanások 4,87235-szer olyan gyorsak. A fény sebességéhez képest, a gravitációs részecskék lassabban mozognak. Ha a gravitáció 1 egységgel halad, a fény 9,87104 egységgel, mely arány a gravitációt közelítőleg a fénysebesség 1/10-ére helyezi. Két egymás felé mutató tűzoltó fecskendő hasonlatát fogjuk használni, hogy megmagyarázzuk, mi történik akkor, amikor a repulziós erő beüt. A vízáram nagy nyomású egy ilyen fecskendőből, mivel a vízsugárnak fel kell érnie az épületek tetejéig, optimálisan, és sok vizet továbbít, hogy a tüzet ki tudja oltani. Ha ezt a két fecskendőt tartó tűzoltók egymás közelébe állnak, jobb, ha a cipőik le vannak szíjazva a talajhoz, mivel a hátrafelé lökés erős. Messzebbre mozdulva szétfele, úgy találják, hogy pár dolog megváltozik, így a fecskendők kézben tartása még mindig nehéz, de a hátrafelé lökés lecsökkent. Először is, a víznyomás a sugárban lecsökkent a szélre és az előrefelé történő szétporlasztódás következtében, mely enyhíti a nyomást. Másodszor, a vízsugár oldalirányban szétterült, és egyre inkább, ahogy a víz elveszett a permetben, a víz mennyisége lecsökkent.