ZetaTalk: Időutazás

Az időutazás egy olyan rejtély, amit nem magyarázhatunk el teljesen nektek. Ez nem a mi kívánságainktól függ, de nem is a ti vágyaitoktól, hanem a szabályoktól, amelyeket követnünk kell. Ezek a szabályok a Világok Tanácsa felett állók. Ezek a szabályok nem ruházhatók át. Mindamellett, adhatunk nektek néhány értelmezést, hogy mi is történik. Ezen túl nincs sok minden, amit mondhatnánk, amíg el nem éritek a 4. denzitást.

Az idő csak a képzeletetekben lineáris. Nem olyan, amilyennek látszik. Ti úgy észlelitek, hogy az idő linearitását az Univerzumban alátámasztja, amit megfigyeltek: az órák látszólagos szinkron járása, a bolygók mozgása, ami kiszámítható, a többi ember bizonysága, akikkel érintkeztek, hogy ők is ugyanazt az idő múlást tapasztalják, mint ti. Mindamellett az idő csak egy tényező, és mint ilyen, matematikai számításokba helyezve több más tényezővel együtt befolyásolható. Az Univerzum egy ilyen nagy matematikai számítás. A világnak abban a darabkájában, amelyben ti éltek, a tényezők elég stabilak ahhoz, hogy az idő tényező soha ne változzék meg annyira, hogy az észrevehető legyen. Emiatt azt gondoljátok, az idő egy rögzített tényező. Nem rögzített. Mi értjük, hogy más tényezők is szerepet játszanak, és hogy hogyan kell módosítani ezeket, hogy az idő tényezője úgy változzon, ahogyan szeretnénk.

Az időutazás problémája zavarba ejtő az emberek számára, akik látják a filmeket, amikben egyesek a jövőbe mennek, és a múltba is. Hát nem az lenne a logikus, hogy ha valaki mehet az egyik irányba, akkor mehet a másikba is? Senki nem utazhat a jövőbe, kivéve kis növekményekkel, legfeljebb órákkal. A jövőbe ugrás egy kitaláció. A múltba lehet utazni, mivel a múltnak nyoma marad az Univerzum szubsztanciájában, szálak, melyek kibonthatók és újraszőhetők, egy kötél, ami a végtelenségbe nyúlik vissza. A múltnak vannak jelzői. Fogási pontok. Ez már megépült, míg a jövő még nem épült meg. Egy kifejezés, amit gyakorta használnak, a tér-idő kontinuum. Ezzel egyszerűen azt lehet kifejezni, hogy az anyag különböző helyen, vagy térben lehet, az idő függvényében, és hogy az anyag nyomot, vagy kontinuumot hagy, az idő folyamán. Egyenlőnek tekinthetitek a tér-idő kontinuumot a mi szál kifejezésünkkel, mely szövődik és kibontódik, amit mi egzaktabbnak látunk, mert a szövésre utal, ami történik.

Mi történne, ha valaki visszamenne egy konkrét szálon, kigöngyölítené, és megváltoztatná a körülményeket a szál környékén? Megváltoztatná ez a jelent és így a jövőt? Igen, de nem olyan mértékben, mint ahogy a filmekben le van festve, ahol az emberek kihunynak, mint a fények, és épületek tűnnek el a szem elől, még az emlékezetekből is. Hogyan lenne ez lehetséges, miután ezen történések mindegyike számos szálból áll, különböző irányokból egymásba fonódva, és lehetetlen mindet megváltoztatni? Ami ténylegesen történne, ha valakinek megengednék, hogy visszamenjen az időben és egy módosítást csináljon, hogy a jövő lényegében nem változna. Azért mondjuk, hogy lényegében, mert lett változás, csak más szálakkal való összefonódás folytán ez el lett némítva. A Világok Tanácsa szigorúan igazgatja az időutazást, mivel ha valaki visszamenne az időben, és igazán dolgozna rajta, a változások elkezdenének megjelenni.

Egy példa lehetne egy gyerek, aki genetikai fogyatékossággal született. Ha valaki visszamenne a fogantatáshoz, és megváltoztatná a DNS szálakat, amelyek a fogyatékosságot okozzák, a gyermek egészségesen születne. Mindamellett minden másodperc, ami a fogantatás után ketyegne, komplikálná ezt, mivel a szálak fonódása megkezdődik. Három hónapos korban a magzat szálai összjátékban vannak az anya méhével, vérével és DNS elrendezésével, így egy egyszerű változtatás a magzat genetikai elrendezésében nem elegendő. Egy teljes vértezet lendült mozgásba, és a fogyatékosság egy fokig még mindig jelen lesz a születésnél. Három hónapos korban, a hatékony gyógyításhoz már bele kell ásni a szálakba, melyek az anya szervezetéhez fonódtak, a méhbe, sőt, még az anya és gyermek szűkebb környezetébe is. Mindez elég komplikált. Szóval, ha ez a helyzet, miért vesződik a Világok Tanácsa az időutazás felügyeletével? Bár a változások aprók, a befolyásuk mindenre kiterjedő lehet, ha szisztematikusan végzik őket. Amilyen mélyre hatóak a célkitűzések, a tányérnyalók urai beállíthatják őket egy soha véget nem érő műveletre, amely kihatna az egész történelemre, eléggé kirándítva az egyensúlyt ahhoz, hogy megérje a fáradtságot az úrnak.

Na és egy pillanat talán nem egy másiknak a jövője és megint egy másiknak a múltja? Ha mi ma visszautaznánk, nem vélnének minket látogatóknak a jövőből? És ebben az összefüggésben, ha a Föld feltehetőleg olyan látogatókat kapna, akik azt állítanák, hogy a jövőből jöttek, nem azt jelentené-e ez, hogy mi egyáltalán nem is a jelenben élünk, és hogy ezért a jövő, a mi számunkra, már meg van írva? Ezt a zavartságot el lehet oszlatni, ha valaki megérti, hogy a Földnek nincsenek látogatói a jövőből, nem számít, ha ezt állították is. Téves felfogások történnek hiteles channeling szeánszok alatt is, és ez egy példaként szolgál arra is, hogy amik gyakrabban fognak előfordulni a jövőben, azokat valóságos jövőből jött látogatásokként fogják értelmezni. A jövő még nincs megírva. Ti írjátok most, pillanatról pillanatra, döntésről döntésre. Amikor visszafelé utazás történik az időben, ez nem íródik be azoknak a memóriájába, akik nem vesznek részt benne, csak az utazók memóriájába. Az utazók erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy ez így legyen. Utazásokat a múltba azért tesznek például, hogy genetikai anyagokhoz jussanak hozzá, amelyek rég elvesztek, nem azért, hogy eltorzítsanak, vagy beszennyezzenek egy emlékezetet.

Jövőbe történő utazást csak a kapcsolattartók és saját magunk cselekedeteinek koordinálása érdekében végzünk, amikor valakinek, ahogy ti mondjátok, két helyen kell lennie egyszerre. Ilyesmit nem tesznek minden nap, és a konkrét kapcsolattartóra, vagy a Földet látogató idegenre alkalmazott eljáráshoz minden esetben beleegyezését kell adja a Világok Tanácsa. Ez azt jelenti, hogy az egyik kontakta kiesett időt fog észlelni, míg a másik lehet, hogy előreugrik az időben egy tanácskozásra, majd visszatér. A tudatalattijuk az emléket lineárisan rögzíti - egy mozgalmasabb nap. Ezt mindenkin személyes alapon végzik, hogy így néhány kapcsolattartónak, akik, a megítélések szerint fontos tevékenységekbe vannak bevonva, amelyek nagy jelentőséggel bírnak az Átalakulásban, az engedély garantált. Ugyanez a logika érvényes miránk is, akiket szigorúbb szabályok alatt tartanak. Nincs olyan másokat-szolgáló zéta a Naprendszeretekben, akinek jelenleg megengednék, hogy két helyen legyen egyszerre, lassanként araszolva előre az időben. Hogyan valósítható meg ez a jövőbe lépés? A szálak a jelenlegi mozgásukban és irányukban fel lesznek gyorsítva az illető kontakta számára, majd újra el lesznek varrva. Az entitás - akit nem érint ez a kibontás és újraszövés - emlékezik, és beszél a tudatalattihoz később, egy emléket építve fel a találkozásról.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com