Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. szeptember |
2000. december |
Zecharia Sitchin a karrierje elején régészként olyan motívumokat fedezett fel, amelyek kíváncsivá tették. Előszeretettel oldott meg olyan rejtvényeket, amelyeket ilyen formán lehetett megvizsgálni, hogy motívumokat adtak elő, és minél több adatot gyűjtött össze, annál kíváncsibbá vált. Horogra akadt neki valami. Az emberiség egyfajta kollektív amnéziát tanúsít a korábbi póluseltolódások tekintetében. Sitchin hasonló reakciókkal találta magát szembe, amikor a rejtvénye, motívumokat rajzolva ki, periodikus kataklizmákra mutatott rá, egy utazó bolygóra, amit a régiek a 12. bolygónak számoltak; nagy termetű és keménykötésű, megjelenésükben a görög istenekre emlékeztető humanoidokra, akik ide-oda űrhajóztak erről a látogató 12. bolygóról, és a szükségszerű és elkerülhetetlen végkövetkeztetésre - ez a Földdel ismét meg fog történni! Szembesülve azokkal, akik ridegen ellenállnak, hogy megfontolják ezt a végkövetkeztetést, vagy hogy akár egy pillantást vessenek a tényekre, melyeket ő oly aprólékosan összegyűjtött, Sitchin magasabb sebességre kapcsolt, és még több ténnyel próbálta meggyőzni kritikusait egészen addig, míg az Érveit mostanra már aligha hagyhatja bárki is figyelmen kívül, kivéve a határozott tagadásban lévőket. Mindamellett, még ma is mindenfelé csak ez utóbbival lehet találkozni. Vannak, akik olvasnak és tanulnak, akik olvasnak és a támogatóivá válnak Sitchin elméleteinek, és vannak, akik elutasítják hogy olvassanak, vagy ha rákényszerülnek is az olvasásra, vonakodnak befogadni vagy foglalkozni a bemutatott tényekkel.
Sitchin szkeptikusai azzal fegyverkeznek fel, hogy kétségbe vonják a következtetéseit, amikor azok olyan ősi sumér feljegyzéseken alapulnak, melyek számos különböző módon is értelmezhetők. Kutatást végző tudósoknak meg van engedve, hogy egy elmélettel álljanak elő, és hogy a kutatásukat az elméletük helytállóságának alátámasztására vagy cáfolására tegyék közzé. Nekik meg van engedve, hogy tévedjenek, vagy hogy részben tévedjenek, és hogy korrigáljanak az elméletükön annak segítségével, amiben további kutatások eredményeképpen okosodtak vagy előbbre jutottak. Sitchin - olyan riasztó üzenetet szülve meg, ami hajlamos lekicsinyíteni a magukat Isten egyetlen teremtményének tartó pökhendi embereket vagy megrémíteni azokat, akik nem tudnak mit kezdeni a póluseltolódások vagy a fejlett technológiával rendelkező földönkívüliek látogatásainak gondolatával - nem kapta meg ezt a mozgásteret. Amíg az világos, hogy az óriás humanoidok olyan mértékig sajátították el az űrutazást, mint az ember a Földön a szondáival, rakétáival és űrállomásaival, és amíg világos az is, hogy az ősi suméroknak tudomásuk volt azokról a külső bolygókról, amiket a modern ember csak nemrég, az elmúlt száz évben fedezett fel, addig más Sitchin-következtetéseket nem lehet tényeken alapulóként tisztázni, és így Sitchin támadhatóan hagyja magát a kritika számára.
A 12. bolygóról jövő óriás humanoidok kontárkodtak genetikai tervezéssel, és a fantáziaszüleményeiket, mint science fictiont, falfestményekre pingálták. Ezt Sitchin - aki elfelejtette meggondolni, hogy ezek a falfestmények egy tervet is képezhettek, és nem szükségszerűen múltbeli tényeket ábrázolnak - ténynek vette. Ezek a humanoidok nem alkottak embert, és nem alkottak ember és állatok közötti keresztezéseket - mitológiai teremtményeket sem, az alsó fele ló, a felső ember. Ezeket a teremtményeket nem lehetne DNS változtatással létrehozni, miként ezt bármelyik genetikus megerősíthetné, ahogy az egymással inkompatibilis fajok közötti szervátültetés sem állíthatna elő ilyen lényeket. Ahogy a Biblia is történet formában beszéli el a Föld és az emberiség evolúcióját, ugyanígy a Naprendszer bolygóinak születéséről szóló ősi sumér legendák is sok esetben úgy lettek leírva, hogy az átlagember megértse. Jelen voltak az óriás humanoidok ebben az időben? Nem, és ezért csak spekuláltak, az ő saját nézőpontjukból, pont úgy, ahogy az emberi tudósok ma spekulálnak az űrszondáikból és a távcsöveikből jövő információkat illetően. Ezért, túl azon a bizonyítékon, amit ezek az ősi feljegyzések egy utazó bolygóról nyújtanak, mely körülbelül 3600 évente meglátogatja a Föld Naprendszerét, ezeket az ősi feljegyzéseket úgy kellene szemlélni, mint az emberi dokumentumokat ma - mint ami egy szerző be nem bizonyított elméletét tükrözi, felsorolva az egy elgondolással járó lehetőségeket, vagy mint ami kérkedésektől és túlzásoktól torzított.