Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. szeptember |
1996. 06.; 1997. 02. |
Immanuel Velikovsky egy zseni volt, Einstein párja, mely tényt ritkán említik az ő becsmérlői. Ő is és Einstein is, mindketten csillaggyermekek és csakugyan barátok voltak, akik olyan fajta baráti vitába bocsátkoztak, amilyenbe csak két zseni tehetné. Velikovsky küldetése az volt, hogy az emberiséget gondolkodásra késztesse a periodikus kataklizmákat illetően, amelyek oly drámai módon hagyták ott a nyomukat a Földön és az emberi történelemben. Einsteinhez hasonlóan, őt is szidták azért, amiért feltálalt olyan dolgokat, amiről az emberiség legnagyobb része nem akar gondolkozni: rossz híreket.
A hegyek, amik nyilvánvalóan extrém nyomás alatt vetődtek fel a magasba, a nagy civilizációk romjai, melyeket minden ok nélkül hagytak örökségbe, a pillanatok alatt megfagyott tetemei egészséges mamutoknak, amelyek kézzel fogható indok nélkül pusztultak el, - ezeket mind a szőnyeg alá söprik, és nem foglalkoznak velük. Egy feltérképezetlen területekre hatoló kutatás ritkán vezet körös-körül szilárd következtetésekre. Elméleteken alapuló elméleteknek nincs szilárd alapjuk. Hogy ezen teóriák közül, ilyen körülmények között, bármelyik is bebizonyosodjon, az egy kész csoda. Ezért, Velikovsky néhány elmélete, mint például a Föld közeli kozmikus ütközéseinek okát vizsgálja, megalapozatlan. Míg a Vénusz bolygó az egyik nemrégi póluseltolódás után lett rendellenes pályára küldve, a felfordulásokat a Földön csak a 12. bolygó elhaladásai okozták - a fő hozzávaló a levesben. Ellentétben Einstein relativitáselméleteivel, Velikovsky elméleteit nem lehet effektíve bizonyítani, ameddig a Vörös Csillag, a 12. bolygó, újra vissza nem tér, hogy ismét megtapossa a Naprendszert. Sajnálatos módon, akik nem hajlandók meghallgatni Velikovskyt, vagy fontolóra venni az ő bizonyítékait, melyeket oly költőien mutat be, azok számára az elméleteinek beigazolódása - túl későn fog jönni!