Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. szeptember |
2003. január |
A Föld, a maga gazdagságában, jelenleg korlátlannak tűnő friss ivóvízzel látja el az embert. Kivéve ahol az ember dacosan egy sivatag vagy egy tenger kellős közepén alapított otthont, a tiszta víz nem igazán jelenthet problémát. Patakokban és folyókban sürög a víz, kisebb és nagyobb tavakba gyűlve, és ha nem található meg a felszínen, mindig fel lehet fogni az esővizet, mely makulátlanul hullik az égből. Egészen mostanáig az ember egyetlen gondja a vízzel annak szállítása volt, és hogy hogyan védekezzen ellene áradások idején. Az ipari korszak óta az ember vígan öntözi a mérgeket az ivóvizébe, mind a felszínen, mind átszivárgáson keresztül a talajvízbe. A palackozott víz több lett, mint hóbort.
A kataklizmák után az emberiség vízkészletével kapcsolatos problémái egy óriási ugrást fognak venni. A víz, valamennyi forrásból, mérgezett lehet majd, amint a régi vésztartalék - az esővíz - nem lesz ivásra alkalmas víz. A póluseltolódás során vulkánok - régiek és újak - hevesen ki fognak törni. Az ebből származó hamu évtizedeken át fog szitálni lefelé a felső atmoszférából, mérgezve a talajvizet. Az ezt a piszkos-szemcsés vizet meginni kényszerülő embereknek nemcsak a fogaik közti szemcsékkel lesz bajuk: azt is fogják tapasztalni, hogy az idegrendszerük felmondja a szolgálatot, a szemük látása megfakul, az emésztőrendszerük pedig nem lesz képes befogadni semminemű táplálékot, amit adott esetben találnak. Mi itt elsősorban ólom mérgezésről beszélünk, ami nem jelent problémát, ha az ember a természet által nyújtott vízben gondolkodik. Az ólom leülepszik és eónok alatt lesüllyed, kikerül az útból, viszont egy kataklizma után az ólom súlyos köpenye okádódik a tájra; a nagy része ennek a hányadéknak finom gomolygó por formájában.
A talajvíz sem lesz biztonságos? Ez attól függ. A kataklizmák során a talaj felemelkedik és megrázkódik, és bármely kút vagy csővezeték a darabjaira zúzódik. Ebből a szempontból a talajvíz ugyanannyira valószínűen hordozhatja magában a mérgeket, mint a felszíni víz, hogy miután leszűrődött a felszínről, az, ami egy föld alól jött tiszta víznek látszik, újra csak egy lassú halált jelenthet. A talajvíz szintúgy ki van téve az érintkezésnek az ólom súlyos köpenyével, mely a legtöbbször nem jön föl teljesen a felszínig a kitörésekkor. Ha az ember nem bízhat meg a megszokott vízkészletben, mit lehet tenni? A desztillációs folyamatok, vagy az ismerten tiszta vizek recirkulációja két olyan megközelítés, amelyek valószínűen nyújthatnának egy folyamatos vízellátást. Ez talán unalmasnak tűnik azok számára, akik hozzászoktak, hogy a friss, tiszta vizet természetesnek vegyék, ám azok, akik előre felkészülnek az előttünk álló időkre, így nem fogják magukat hirtelen az élet egyik leglétszükségesebb eleme nélkül találni.
Az ember meghal levegő nélkül perceken belül, víz nélkül napokon belül, élelem nélkül pedig hetek alatt. Jóllehet a kenyér az élet abrakja, a víz viszont maga az élet!
Megjegyzés: az alábbi hozzáadva a 2002. december 21-i élő ZetaTalk IRC chat alapján
A mi tanácsunk a desztillálással kapcsolatban, amely kivonja a nehézfémeket mint pld. az ólmot a vízből, feltételezi, hogy vulkáni hamu fog hullani, hogy a hamu benne lesz az esőben és a ködben, valamint felhalmozódik a talajban. Különböző tényezők vannak, amiket mérlegelni kell. Először: A földterület lehet hogy olyan helyen lesz ahol kevéske eső esik, kívül esik a vulkanikus hordalék útjából, magasan fekszik és ezért a legtöbb nehézfém már lepotyog mielőtt odaérne. Másodszor: a súlyos esőzések lenyomhatják az ólomtartalmat, kimoshatják azt egy jó vízlefolyásban, hogy így az alig-alig tud felhalmozódni vagy annyira felhígul, hogy elhanyagolható lesz a jelenléte. Harmadszor: egy vidék eshet egyenesen a vulkáni hamu útjába, amely egy olyan vulkánból származik, ami évszázadokkal az eltolódás után is tartósan fennmarad; az ilyen vidékek lakhatatlanok lesznek még az általunk vezérfonalként megadott 25 évnél is tovább. Eképpen, egyszerűen nincsenek általános kimutatások arról, hogy mikor lesz jó a talaj- és esővíz. Az ember járjon el a saját megítélése szerint ezügyben.