Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2001. július |
- |
Egy póluseltolódás után, több dolog megváltozik, szinte haszontalanná téve a múltbéli órákat és naptárakat. A földrajzi pólusok megváltoznak, a forgás mértéke megváltozhat, a mágneses pólus pedig módosul. A póluseltolódások közt előfordult, miként azt Plátón feljegyezte, hogy a Föld forgása az ellenkező irányba fordul, nyugatról keletre haladva. Természetesen az összes régi számlálás megállt, amikor az eltolódás előtt a Föld forgása befagyott. Amikor az X-bolygó elhaladása után a forgás újraindul, több új változó van terítéken. A túlélők új klímában találják magukat, melegebben vagy hidegebben, nedvesebben, vagy szárazabban, a növényzet szenved, a vadvilág költözik. A Nap különös helyen kel és nyugszik. A felhők közelebb vannak a talajhoz, a szitáló eső szüntelennek tűnnek, így a csillagokra pislantás nehéz, és semmi esetre sem az éhező túlélők kiemelkedő aggodalma.
Idővel aztán, több évtizeddel később, amikor az égboltok kitisztulnak és a napfény újból lehetővé teszi az ehető növényzet termesztését, és amikor vacsorára már jószágok húsát is eszik, addigra a csillagok segítségével történő régi időmérés több ízben elveszett. A póluseltolódások sérüléseket okoznak, és a táplálkozás hiánya igazságtalan az idősekkel szemben. A fiatalok és éhesek, - különösen azok, akik az eltolódás után születtek, és akik kevés tekintettel vannak azokra, akik a korábbi időkből származó tudás hordozói, - megtagadják az élelmet látszólag megzavarodott idős emberektől, akik régmúlt időkről beszélnek. A tudás elveszett, a civilizációkat elhagyták sürgősebb szükségletek miatt, az óráknak és a naptáraknak pedig még a szükséglete is akárki utolsó gondja lett. Ha nem vetnek, nincsenek előzetesen megbeszélt találkozók, és ha az egyetlen gondolat valaki számára a jobb élelmiszerforrás irányába való vándorlás - akkor az idő mérése és a naptárak miért lennének fontosak?