Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
- |
Már a civilizáció hajnala óta az emberiség szembe kell nézzen a renyheség rombolásaival. A vagyonos ember - miután felbérelt másokat, hogy megmunkálják a szántóföldjeit és cipeljék a batyuit, kimossák a szennyesét és intézzék a megbízásait - azt látja magán, hogy kifullad, hogy fájdalom szorítja a mellkasát. A természet az embert úgy alkotta meg, hogy megfeleljen a létért folytatott küzdelemben, hogy képes legyen gyalogolni az élelem és víz keresésében, megmászni fákat és sziklákat egy darabka élelemért. Az utolsó dolog, amiről a természet gondoskodott, az a tunya élet volt. Viszont ez az, amelyet az emberiség egy növekvő száma él.
Hogyan tud a fizikailag tétlen fizikailag fitt maradni, és elfoglalt életében hogyan tudja maximálisan kihasználni azt az időt, amit a fizikai fittségére fordít. Ezt széles körben vizsgálják az elhízás és szívbetegségek emelkedő mértéke végett aggódó emberek, különösen mivel könnyen saját magukat is a veszélyzónában találhatják. Későn a játékban, egy testedzési-programba vetik bele magukat, mintha minden csepp izzadság egy deka gyógyulást érne, de a leggyakrabban a baj már megvan, és az ilyen programok akár még a kimúlását is okozhatják a fanatikusnak. A leghelyesebb út mindig a fokozatosság bármilyen akklimatizációs periódusban. Ha valaki nem sétált, még kevésbé futott - akkor sétáljon, ne fusson. Ha valaki nem emelgetett súlyokat, akkor kezdje a 10 kilós súlyokkal. Hagyd abba, amikor már kifulladtál, mivel holnapra azt fogod találni, hogy nagyobb az állóképességed. Add meg a testednek a lehetőséget, hogy felvegye az iramot. Engedélyezz magadnak most egy szabadnapot, azután pedig a gyakorlatokból, tudod, ez nem egy lóverseny.
Épp ahogy a civilizáció a renyheség démonjait elhozta az emberiség fejére, a bőség démonjai ugyanúgy otthagyták a nyomukat. A nehéz ételek, olyan fajták, amiket az előember csak nagy néha evett, naponta a tányéron vannak, és minél kiadósabbak, annál jobb. Add ide a vajat, kérlek. A magas rosttartalmú ételek, melyek normál esetben a legfőbb étkei voltak az előembernek, akár teljesen ki is maradhatnak. Az előember sűrűn evett, sűrűn ürített, a magas rosttartalmú étrendje következtében, és annyit ivott, amennyit csak tudott, amikor tiszta vizet talált. A protein lakomák ritkák voltak a számára, és ezen alkalmakkor az előember nem evett mást, csak a fehérjét, amíg az el nem fogyott, vagy amíg el nem kergették őt a fogástól vagy zsákmánytól. A legegészségesebb étrend az, amelyik az emberiség kezdeteit tekintetbe veszi.
Alighanem a legfontosabb fizikai fittség-tanács, amit mi adhatunk a civilizáció szüntelen követelései szigorúságainak csapdái közé került emberi állatnak, az az, hogy ne aggódjon. Ha egy dolog nincs az irányításod alatt, ne emészd magad rajta. Ami lesz, az lesz, és a te stressz-betegséged nem fog ezen se ebbe, se abba az irányba változtatni.