Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. november |
- |
Ellentétben azzal, amit a vallásos elit közvetít, a halálnak nem szegülnek ellent a heves és irányíthatatlan fájdalomban szenvedők, akik tudják, hogy nem fognak felépülni. Ami azt illeti, ezen a ponton, az emberek minden esetben könyörögnek azért, hogy hagyják őket meghalni. Megérzik, hogy a család és az orvosi szakma, az ágyuk felett körözve, azt akarja, hogy megmaradjanak, hogy velük legyenek, ne menjenek el, és talán vonakodnak engedni az átkelést, mivel hiányozni fog nekik a halálért kolduló; nem tudják elképzelni az életet anélkül a szeretett személy nélkül, egy csodaszerű feljavulásban reménykednek, vagy egyszerűen nem képesek beismerni a vereséget. Ám ezekben a dolgokban, valaki életének a befejezése, vagy az e feletti időzítés az egyén kezében kell legyen, nem a család vagy az orvosok kezében, és bizonyosan nem a vallásos elitek kezében, akik azt feltételezik, irányítani tudják a nemiséget, születést és halált, és a független gondolkodást, szerves részeként a hatalmi túrájuknak. Kinek az élete, különben is? Mi, a másokat-szolgáló zéták, nem hiszünk az egymással szembeni diktatórikusságban, inkább hiszünk az egymás ismeretekkel való felvértezésében. Tekintet nélkül a nyilvánvaló kimenetelre, a végtelenségig küzdünk annak az egyénnek a megsegítéséért, aki élni, aki túlélni akar. Ugyanígy, ha egy egyén úgy döntött, hogy inkább befejezi a létét, mi nem keresztezzük az erőfeszítéseit.
Régmúlt időkben, vagy primitív országokban, ahol a modern orvoslás csodája, mely által egy test életben tartható szörnyűséges fájdalmak közepette - rég túl azon a ponton, ahová a természet azt szánta -, ott a halál nem egy misztérium. Súlyos fájdalom nem létezik csak sérülés után, és ahol túl sok, ott egy mentális áramszünetet okoz. A nők megszenvedik a gyerekszülés fájdalmát, mely olyan nagy fájdalom, amekkora eszméletvesztés nélkül csak elviselhető, és ezt nem tekinti iszonyú problémának a vezetés. A sérülésből adódó súlyos fájdalom a testben ájulást eredményez, sokkot, és halált ha nem kezelik. Ez a természet válasza a szituációra. Egy kisebb jellegű sérülés akkor okoz fájdalmat, ha az érintett részt megmozdítják - a természet saját módszere a sérült pihenésre késztetésére, amíg be nem gyógyul. Belső sérülésekkel, vagy olyanokkal, amelyek fertőzéssel járnak, ugyanez az eljárás, a természetben; az eszmélet elveszítése a belső vérzésből adódóan, vagy a vérmérgezés, mindkettő halált okozva. A depresszió, azokban, akiknek megnyomorítva kell élniük vagy akik nem tudják elfogadni a helyzetüket, természetszerűleg halálhoz vezet, mivel a lehangolt személy egyszerűen felhagy az evéssel és ivással - egy fájdalommentes és csöndes vég, amit érvényesülni hagy.