Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1998. február |
- |
Ahogy a póluseltolódáshoz vezető évek telnek, a hozzáállásoknak egy kettőssége fog kifejlődni azok között, akik rendelkeznek a kapacitással, hogy megvizsgálják a tényeket. Az emberiségnek messze nagyobb szegmense túl elfoglalt lesz ahhoz, hogy észrevegye ezeket, minthogy az életük tele van kétségbeeséssel, hogy így áll a helyzet. Azoknak, akiknek megvan rá az idejük, hogy eltöprengjenek dolgokon és akik hozzájutnak a hírekhez, két táborra fognak szakadni.
A bátrak és logikus gondolkodásúak észre fogják venni a lyukakat az általuk kapott magyarázatokban, elvetve a globális felmelegedés magyarázatait, amikor látják, hogy a műholdak hidegebb légtömegeket és melegebb óceánokat jeleznek, és elvetve a napfoltok magyarázatait, amikor látják, hogy a készülékeik ugyanúgy működnek, mint azelőtt. Ezek az egyének rá fognak jönni, hogy növekvő összefüggőséggel, a tények egy közeledő póluseltolódásra mutatnak, és hogy az egyetlen magyarázat, amely ebbe illik, az egy vándorló bolygó, egy periodikus áthaladást téve. Ezért, a Föld népességének egy bizonyos százaléka tudatossá válik és lehetőséget ad magának arra, hogy megfontolás alá vegye a körülményeket, függetlenül attól, hogy a vezetés milyen történettel próbálja etetni. Ez a százalék élesen növekedni fog a póluseltolódáshoz vezető hetekben.
Hallva a tényekről, egy sokkal nagyobb százalék fogja elutasítani azokat, különféle kifogásokkal. Ahogy az eltolódás ideje közeleg, és a tények egyre inkább kényszerítőekké válnak, ők egyre harsányabban fognak sivítani, elutasítva a tényekkel való szembenézést vagy akár azoknak megfontolását, hanem inkább az üzenet hordozóit támadják. Ugyanakkor, ezek az egyének egyre inkább ragaszkodni fognak azokhoz a dolgokhoz, amelyek látszólag megvédik őket, legyenek ezek akár még jelentősebb készletek vagy kötések, anyagiasabb cikkek, vagy növelik a vallásos szertartásokhoz való folyamodást, abbéli reményben, hogy egy Isten majd megmenti őket. Ahol a pusztulás-érzetük nem enyhítődik ilyen módon, ott ezek az egyének lehet, hogy drogok, alkohol vagy szex irányába fordulnak, kalandok figyelemelterelése vagy kimerítő sportok felé, vagy a fantázia-világban való élés felé, amit a filmek vagy a szappanoperák nyújtanak a tévében.
Ezek a táborok nem lesznek képesek szót érteni egymással, és egyre inkább azt fogják tapasztalni, hogy figyelmen kívül hagyják egymást. Az első tábor rokon lelkekre lel, hogy megvitassák a dolgokat és megoldásokat fogalmazzanak meg, elhagyva a vég nélküli vitákat, amelyek akkor következnek be, amikor a tagadásban lévőkhöz a tényeket nyomják hozzá. A második tábor ki fogja nevetni az elsőt, mivel a komoly beszédük és a tényeik feltárása hajlamos inkább csak idegessé tenni őket. A két tábor csak az utolsó hétben fog összejönni, amikor a forgás megáll és amikorra az állandó jelenléte egy vörös objektumnak az égen, gyorsan növekedve, ahogy a napok telnek, a világvégéről szóló beszélgetések napi témája lett. Ezen a ponton, az első tábor a másodikat a küszöbénél fogja találni, követelve, hogy eresszék be.