Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. május |
- |
Bár a legtöbb idegen, aki segíteni jött az Átalakulásban, az vagy egy idegen életformaként inkarnált, vagy diszinkarnált és fény formában van, ehhez képest egy kis számuk jól alámerül a mocsárba, és emberként inkarnálódik, egy karonülőként. Néhányuk számára, akik még sohasem éltek egy humanoid, vagy akármilyen szárazföldi életforma testében, tekintélyes változás van. Elkerülhetetlenül, entitások, akik a másokat-szolgálni orientáció magasabb denzitásaiban működtek, lehangolónak találják visszatérni a 3. denzitású lét viszontagságai és rendetlensége közé, ahol immár nem számíthatnak az őket körülvevőkre úgy, mint megbízható csapattársakra. A visszatérés a 3. denzitásba olyan, mintha sűrű vízben kellene élni és lélegezni, míg azelőtt a hegytetőn álltál nyílt kilátással és friss szellőkkel. Ez egy áldozat, amit szeretetből és törődésből hoznak meg a küszködő fiatal entitásokért, akik megjelennek az új világban. Mindamellett, a jutalmak jelentősek lehetnek.
Az inkarnált segítők legtöbbször nem a vezetés pozícióiban találhatók meg, hanem inkább a második vonalon irányításban vagy tanácsadásban a vezető pozíciókban lévőkhöz. A Föld és annak előremenetele a földi születésű entitások kezében van, nekik kell a vezetőknek lenniük, és a segítség, amit kapnak az inkarnált segítőktől, nem ráerőltetett erre a földi születésű vezetésre - csak akkor kapják, ha kérik. Mivel a Föld lesz a mi jövőbeli otthonunk, sok zétai entitás elhagyja a 4. denzitás kényelmét, hogy emberi formába inkarnálódjék az Átalakuláshoz érve, és nem húzza ki magát az alól, hogy olyan helyekre vagy kultúrákba helyezzék, ahol az élet rögös lesz. A végeredmény az, ami számít, és ez az, ami megszületik az elmében, minthogy egyetlen élet kényelmetlenségei csak egy pillanatot jelentenek az időben.