Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. október |
- |
Kontakták, akik biztosakká váltak az idegen jelenlétről való felfogásukat illetően és bármely szerep kapcsán, amelynek végrehajtására önként jelentkeztek az Átalakulás során, aligha passzívak. Ők visszatükrözik ezt a napi életükben, minthogy ez elkerülhetetlenül követ bármely megértett túlnyúló koncepciót vagy súlyos elkötelezettséget. Mint ahogy egy házas élethez vezető döntést gyakran felfedeznek mások, például a főzéssel való felhagyásról vagy az egyedülállók bulijai megrendezésének feladásáról, ugyanígy a felébredt kontakta is gyakran felismerhető. A jelek finomak és az emberek normális kerékvágásában az események nem hagynának nyomot, minthogy az idegen jelenlétről ritkán esik szó. A felébredt kontakta viszont megváltozik, nem ilyen finom módokon, hanem az élete egész folyásával. A kihatás megfeleltethető valakinek a papsághoz való csatlakozásával, vagy a béke hadtesthez vagy a katonasághoz. A hatás a kontakta egész életére kiterjed.
Minthogy az Átalakulás most van, ha a felébredt kontakta választott magának egy szerepet, akkor ritkán késlekedik. A másokat-szolgálók, akikről mi itt beszélünk, hozzá szeretnének járulni a kataklizmákra való előkészületekhez, vagy hogy segítsenek az emberiségnek megérteni, ami rájuk vár, és annak jelentőségét. Gyakran ezek a kontakták máris felelős szerepekben vannak, cselekszenek, ahogy a másokat-szolgálók teszik, mások támaszául. A nagyobb felelősségekhez való fellépés nem riasztja el őket, viszont azok, akiknek a sors úgy hozta, hogy a kontaktára kell támaszkodniuk, gyakran izgatottak. Életmód változtatásokat tervez és léptet életbe a kontakta, aki gyakran hajthatatlanul eltökélt és süket füleket fordít a panaszkodásokra. Nem ritkán jól fizető állást hagy ott, hogy több időt kaphassanak a kéznél lévő sürgető feladatok, amelyekkel a kontakta türelmetlenül foglalkozni akar. Egy házastárs vagy gyerek, akinek meg kell nyirbálnia az életszínvonalát vagy szerényebb negyedekbe kell költöznie, gyakran dühös. Családtagokat és barátokat küldenek a kontakta meggyőzésére, aki, az ő szemükben, nem hajlandó hallgatni a józan észre. Mi ütött belé? Elmebeli betegséget gyanítanak, de elvetik ezt, amikor a klasszikus tünetek egyike sem jelentkezik. Néha válás vagy a családtól való elidegenedés következik be. Gyakran régi barátokat, akik képtelenek megérteni, hagynak ott, és új barátságokat alakítanak ki a hasonló gondolkodásúak közül.
Az így felébredt és mozgósított kontakták megtalálják egymást, egy kis részben azért, mert mi afelé vezetjük őket, hogy így tegyenek, válaszul az ő, felénk érkező hívásukra. Összebarátkoznak egymással, csapatokat alakítanak ki, és kitöltik a szívüket és elméjüket a megelégedettséggel, amit ez hoz, gyógyírként a veszteség párhuzamos fájdalmára, amelyet gyakran el kell viselniük.