Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. október |
- |
Ha kevés számú kontakta van a népesség egészéhez képest általánosságban, hogyan van akkor az, hogy a kapcsolattartók szerepe fontos lehet? A kontakták rendszerint egyedül vannak, és együttesen csak azután működnek, hogy kontakt csoportokban találkoznak, vagy egymásba botlanak - egy ritka esemény. A válasz a történetében rejlik egy víziónak vagy ötletnek, és hogy ez hogyan képes cselekvést lángjára lobbantani. Az emberek szeretnek feltalálókra mutatni, akik rábukkantak egy-egy olyan eljárásra, amellyel növelni tudták az általános életszínvonalat. Benjamin Franklin befogja és irányítja az elektromosságot egy papírsárkánnyal. Alexander Bell felhívja az asszisztensét a szomszéd szobából. A Wright testvérek fennmaradnak a levegőben a repülő gépükön. Ebből nekünk vannak elektromos készülékeink minden háztartásban, telekommunikációs sokaság, a repülés pedig egy üzleti útra, a barátok vagy a család meglátogatására, vagy szabadságra, egy mindennapos dolog lett. Kevésbé drámaiak - csupán mert nem lehet rájuk mutatni mint egy konkrét dologra - azok a változások, amelyek arra hatnak ki, hogy az emberiség hogyan látja a világot, és hogy az emberiség hogyan fog előrehaladni, amikor a világ elkezd megváltozni az Átalakulás során.
Felkészületlenül az Átalakulásra, az emberiség úgy reagálna, mint ahogy ma teszi, amikor bármilyen ismeretlen létező dologgal szembesül - a félelem és a kíváncsiság egy keverékével. Az új szituációk lekezelésében, az embereknek, mint minden élőlénynek, először a félelmükkel kell szembenézniük, és csak akkor, amikor ez kibékíthető a kíváncsiságukkal. Következésképpen, a valószínű reakció egy felkészületlen emberiség részéről a transzformatív változásokra a félelem és az ellenállás. A változásnak minden esetben ellenállnak, a bizonytalansággal beárnyékolt változásnak pedig élénken ellenállnak. De mi történik, amikor a változásra számítanak, sőt akár még üdvözlik is? Bár a többség ellenállhat és visszatarthat, a körülmény, hogy egy kevesen előremozdulnak és magukhoz ölelik a változást, katalitikus. Először csak egy csörgedező víz, azután egy patak, végül pedig a folyam alámossa az összes ellenállást, és a késlelkedők csapdába esnek a hullámkereszteződésben. A félelem gyakorta erre a kérdésre vihető át: mit fog ez jelenteni? Amikor vezetők előlépnek és élő példaként demonstrálják, hogy mit jelent, akkor ez a kérdés megválaszolódik, és a félelem-tényező gyakorlatilag szertefoszlik.
Ez az az örökség, amit az Átalakulást átölelni előlépő kontakták hagynak, és ez az a szerep, amit ők betöltenek, általában. Azzal, ahogyan élik az életüket, a nyilvánosság vizsgálódása közepette. Az innovatív megoldásokkal, amelyeket az ismeretek közös tárházába helyeznek. A személyes és szakmabeli rizikókkal, amiket magukra vesznek azért, hogy ösztönözzék a vitát. Mindezek katalitikus cselekvések, és változást érnek el.