ZetaTalk: Személyes döntések

Megjövendöltük, hogy az emberiség általában tudatlanul fog megérkezni a póluseltolódáshoz. A világ nagy részének nincs hozzáférése a médiához, vagy az Internethez, és csak a saját kultúráján belüli látnokok érzékeléseire, vagy a saját intuícióira támaszkodik. Amint próféták jelentek meg az évek során, figyelmeztetve az elkövetkező földi változásokra, más kultúrák, mint Afrika, szintén gazdagok voltak a saját folklórjukban, jóllehet a Nyugat nem nagyon tudott róluk. Dél-Amerika indiánjai, a borneói törzsek, az ausztrál őslakosok - mindegyiknek megvannak a maga látnokai és hajdani prófétái. Ti ismeritek a hopi intéseket, a Vörös égbolt történetét, ám ez csak egy kicsinyke részlet az amerikai indiánok közti földalatti ismék közül. A legtöbben, akik most, vagy akár a nem régi múltban hallottak először az eljövendő változásokról, nem terveznek egyáltalán semmilyen tetteket. Bármily megdöbbentőnek tűnhet is, ennek oka egy előre kiszámítható lépéssorozat, amin a gondolkodási folyamat keresztülmegy.

1. Az első gondolat az, hogy cselekedni kell. Ehhez egészség kell, források, és csapattársak. Amennyiben az egyének rendelkeznek ezekkel, fiatalok, energikusak, tudnak utazni, és többen vannak hasonlók, akkor terveket készítenek. Ha az egyénnek nincsenek meg ezek, mivel hogy leromlott egészségű, idős és fáradt, vagy akadályoztatva van az utazástól pénzügyi vagy kötelezettségi okokból, akkor a következő lépésre tér át.
2. A következő gondolat, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a figyelmeztetések igazak. A csapdában lévők számára - akár mozgásképtelenség, akár pénzügyi okok végett - a konklúzió vagy halál vagy lassú erőtlenség. Hogyha az egyén elég erős ahhoz, hogy fel tudja mérni a figyelmeztetés közvetlen környezetére való hatását, és a következtetés az, hogy az élet szörnyűséges lesz azután, akkor tudat alatt úgy dönt, hogy hagyja, hogy a halál erőt vegyen rajta és szerettein. Ez semmiben nem különbözik attól a döntéstől, mint amit a rákkal szorongatottak vagy egy elgyöngítő betegség végső stádiumában lévők tesznek: hagyják, hogy magával sodorja őket az ár. Ha az egyén gyenge, a gondolattól is fél, akkor áttér a következő lépésre.
3. A következő lépcső a tagadás, és ez sokféle formát vesz. A tagadás rendszerint lármásan kiabál le az egyént kellemetlenül érintő üzenetre, vagy nem vesz tudomást róla. Bármely esetben, az félretevődik. Mihelyst félretette, az egyén az utolsó lépésre tér rá.
4. A figyelemelterelés a legvégső, hosszúra nyúló lépés, amit a tagadásban lévők vesznek. Munka, játék, túlevés, túledzés, vagy alkoholizálás vagy kábszer. Vallások felvétele, döntéshozás, hogy a helyi énekesmadarak megmentése a legfontosabb dolog, amibe az ember csak bocsátkozhat, akármi, ami csak felemésztheti a tudatot.

Ha egy csöndes rezignáció a halálra nem történik, be fog-e akkor következni egy frenetikus ide-oda rohangászás hamis ígéretek után? Ennek bekövetkezése nem valószínű, dacára a Hazelwood tömeg terveinek, akik milliókat ha nem milliárdokat reméltek learatni a nyilvánosságtól, annak pánikja folytán. Azok az 1. lépésben lévők, akiknek van pénzük, a saját terveiket fogják elkészíteni, ha pedig nincs pénzük, akkor nem lesznek érdekesek a Hazelwoodhoz hasonlók számára. Azok a 2. lépésben lévők, akik úgy döntöttek, hogy nem sok mindent lehet tenni és bele kell nyugodjanak az elkerülhetetlenbe, nem fognak pénzt küldeni Hazelwoodnak. Se nem fognak idegenek karjai közé rohanni. Ők, ha vallás vagy költészet van az életükben, ezekre fognak támaszkodni jócskán. A zenének és költészetnek egy reneszánsza lehet, egy felívelése, csakúgy, mint az árvák és a társadalmilag kizsákmányoltak adoptálásának. A szeretetnek egy kivirágzása lehet az eltolódáshoz érve, ahogy illő, miként a szívükben nagy szeretet hordozók engedelmeskednek a felismerésnek, hogy kevés más dolog számít bármit is.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com