ZetaTalk: Forgás

A forgás egy olyan jelenség, amely rendszeresen előfordul a természetben, és gyakran megfigyelhető a Földön, a hurrikánokat képező nagy örvényektől kezdve az apró tornádókig egy lefolyón leömlő víz közepén. Annak ténye, hogy egy ilyen forgás különböző irányokba mozog aszerint, hogy az egyenlítő felett, vagy alatt történik-e, arról tanúskodik, hogy a forgást önmagán kívül más tényezők is befolyásolják. A forgás jelensége akkor figyelhető meg, ha a mozgásban lévő objektum nem korlátozott. A levegő és a víz fluidumok, de a búgócsigák, vagy a jégtáncosok szintén demonstrálják a jelenséget. Egy forgás elméleti sebessége a forgó objektum közepe felé a leggyorsabb - ez a tényező könnyen észrevehető hurrikán szelek sebességének összehasonlításával a tornádók közepén lévőkkel. De miért a különbség?

A forgás a Föld felszínén azt tükrözi, hogy mi megy végbe a Föld magjában. Ha a Föld nem forogna, ha a magja nem mozdulna el, hogy elkerüljön vagy más anyagok felé vonzódjon a Naprendszerben vagy azon túl, akkor a forgásra csak magának a forgó objektumnak a közvetlen környezetére irányuló különböző vonzóerői vagy taszítása hatnának. A Föld felszínén minden tárgyra ugyanilyen befolyásai vannak a Föld magjának, de ez nem egyértelmű szilárd halmazállapotban, vagy a mozgás hiánya esetén. A forgás egy objektumban lassan fejlődik ki, és csak akkor egyértelmű az ember számára, amikor már összegyűlt. Így van forgása a víznek is egy vízesésben, de a vízesés alján lévő víz nem képes kihatni a tetején lévő vízre, így a forgás nem lesz összetett. A víz a lefolyóban összegyűjti a fenti forgást kihatva a lefolyó tetején lévő víz legkisebb ellenállási irányára, és így keletkeznek a mini tornádók a lefolyó vízben.

A forgás gyorsabban következik be, ha a forgó objektum keskenyebb, mivel itt kevesebb tényező van, ami ellenállna a forgásnak. Egy nagy légtömeg, mint amilyen egy nagy hurrikán alkalmával lendül mozgásba, a Föld magjának egy nagyobb területén oszlik szét, és így a perdületnek, hogy a maggal együtt mozogjon, ellenszegül az a tény, hogy a külső szélek egyike, az, amelyik a sark felé esik, egy vonalba áll olyan mag részekkel, amelyek lassabban mozognak, mint a másik külső szél, az, amelyik az egyenlítő felé esik. Így kis búgócsigák gyorsabban képesek forogni az adott perdülettel, mint a nagyobbak, és a jégtáncosok azt tapasztalják, hogy gyorsabban képesek pörögni, ha lecsökkentik az össz-méretüket behúzva a karjukat és megölelve magukat.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com