Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. augusztus |
- |
Az űrkörszak ádventje és a növekvő számú UFO észlelések feszült érdeklődést generáltak az űrutazás iránt az emberi tudósokban. Néhányak ragaszkodnak az elképzeléshez, hogy egy gravitációs mezőben vagy egy gravitációs mező ellen minden utazás csak propulzióval, meghajtással lehetséges, az ismert vagy megszokott elméletekhez való ragaszkodásképpen - a repülőgépek felemelkednek a földről és párhuzamosan futnak mindaddig, amíg a légáramlás a szárnyakon fenntartható, a rakétákat propulzió által bocsátják fel és ennek segítségével szakadnak el a Föld nehézségi erejétől. Az űrjárműveket, amelyek elsuhannak és úgy lebegnek, mintha a gravitáció nem is létezne, világos, hogy nem propulzió hajtja mindamellett, és így a spekulációk vadul burjánzanak. Az emberiség nem fogja megkapni a válaszokat, amiket keres, sem önmaga nem lesz képes a helyes megoldásig eljutni a saját igyekezeteire alapozva. Az emberi tudósok a jelenlegi koncepcióikon dolgoznak és azokat próbálják átdolgozni, melyekben hemzsegnek a hibák, és így, a rossz irányokba tartván, nem fognak sikerrel járni.
Különböző elméletek, hogy miként manővereznek az űrjárművek, lettek közzétéve, de ezek közül egyik sem járt közel a célhoz.
A legbutább teóriák azok, amelyek szerint az űrjárművek ténylegesen propulziót használnak, de ezt nehezen tudják megmagyarázni. Ezen teóriák szerint az űrjárművek ugyanazon módszerekkel lebegnek, mint ahogyan a helyben lebegő repülőgépek a föld vagy a víz felett képesek maradni, levegőt fújva ki a jármű alsó részéből. Mindezt úgy érik el - tartja a teória -, hogy nem zavarják meg a légteret, habár ezzel a nyilvánvaló ellentmondással soha nem foglalkoznak. Az észlelések, amelyek során az űrhajók csendesen haladnak keresztül erdőkön, hogy soha egy ág vagy egy falevél sem rezdül meg, amint elhaladnak, kétségbe vonhatnák ezt az elméletet, ám a támogatók szilárdan kitartanak. Ez a teória a kedvence némelyeknek, mivel ez meghagyja a lehetőséget az emberiségnek, hogy technikailag egy szinten álljon a látogatókkal.
Egy részben helyes elmélet az, miszerint az űrjárművek saját gravitációs mezőt hoznak létre. Ez nem annyira egy elmélet, mint inkább egy megfigyelés, mivel a hajók nemcsak hogy lebegnek, mintha fittyet hánynának a Föld gravitációs vonzásának, hanem az utasoknak önálló gravitációs teret is biztosítanak. Az MJ12 által foglalkoztatott földi tudósoknak első kézből vannak erről ismereteik, rövid kiruccanásokat téve obszervációs hajókban, és megfigyelve, hogy a földet felülről lehet látni, a lábaik mégis szilárdan a padlóhoz tapadva maradnak. A saját gravitációs mező létrehozása elsősorban a kényelem, nem az utazás céljából történik, viszont egy az utazáshoz szintén szükséges komponens.
A 115. elem, a nehézfém, amely Bob Lazarnak be lett mutatva, valóban az egyik eszköze az űrutazás megvalósításának, bár nem az egyedüli eszköze. A 115. elemnek önmagában véve nincsenek mágikus tulajdonságai, mely ténynek nyilvánvalónak kellene lennie az MJ12 laborokból kiszivárgott hírek alapján. Ha a 115. elemnek különleges gravitációs vonásai lennének, azaz képes lenne saját gravitációs erőteret generálni fogyatkozás nélkül, akkor az összes tudós a tartályhoz tapadva találná a lábát inkább, mintsem a laborpadlóhoz. Nem a 115. elem teszi ezt 'per se', hanem az összetételének struktúrája, amely támogat más lépéseket a folyamatban, és erről mi többet nem fogunk mondani.
Útlerövidítő átvágásokról, mint a térgörbületek, már évtizedek óta beszélnek, mint a könnyű válaszról. Az Univerzum körkörös - tartja az elképzelés -, és az embernek, hogy máshová menjen, csupán annyit kell tennie, hogy visszalép a kör mentén, ahelyett, hogy a teljes kört megkerülné. Ez az elmélet abszurd, és nem sok kell a megkérdőjelezéséhez. Hogyan képes az Univerzum az asztronómusainak és a csillagnézőknek az átlag népe között lineárisként mutatni magát, ha valójában görbékben van odafent? Talán az Univerzum egy súlyos összeesküvést tesz, hogy megtévessze az emberiséget? A csillagrendszerek, amelyek messze távol látszanak, tényleg távol vannak, és nincsenek lerövidítők, távolság kijátszók.
A Föld légkörének semlegesítése szintén egy lépés a folyamatban, és mint említettük az egyik okát képezi a belső gravitáció létrehozásának egy űrhajón belül az utazás során. Ez mindamellett nem a földtől való felemelkedés érdekében történik, hanem hogy biztosítva legyen a környezet a következő lépéshez. A Föld felett lebegő űrhajók még mindig hatása alatt állnak a Föld gravitációs mezejének, teljesen.
A lebegés szintén segítségül hívja a repulziós erőt egy irányított módon, az űrutazás pedig kikapcsolja ezt egy irányított módon. Az űrutazás egy ellenállhatatlan koccanás, és egy gyors koccanás, két gravitációs vonzó hatás között. A gyors koccanás két pont között a repulziós erő kikapcsolásával érhető el, és ez egy gondosan irányított folyamat. Minthogy az emberiség még ott sem tart, hogy egyáltalán elfogadná egy repulziós taszító-erőnek a létezését, ezért nehezen fog eljutni a cselhez a közeli jövőben. Azután pedig, az emberiséget hátráltatja mindaz a sok hiba, ami a létező elméleteiben van, melyeket magával vonszol mint valamiféle hulladékokat, amiktől soha nem lehet megszabadulni, szorosan közel tartván őket a szívükhöz és elméjükhöz a támogatóik.