Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
- |
Az emberi agy sokkal összetettebb, mint ahogy tudósaitok gyanítják. Ők szorgalmasan térképezik, hogy hol játszódnak le bizonyos funkciók, és az agy mely részei dolgoznak egyidejűleg. Tudják, hogy az agynak egyes részei, az agytörzs közelében, régebbiek, mint például a homloklebeny, és hogy az ember feltűnően jól képes tovább élni egy fél aggyal is, amíg az a fél - vagy a jobb vagy a bal - ép. De amit a tudósaitok nem tudnak, az az, hogy túl a régi és az új agyon, a tudatalattin és a tudaton, a jobb és a bal féltekén - még több részre osztható az emberi agy. Amiről tudnak, az az, hogy az agy láthatóan olyan tevékenységeket különböztet meg, amelyek béta frekvenciás agyhullámokat igényelnek az ébrenlét során, alfa frekvenciás hullámokat az alvás vagy a meditáció során, théta hullámokat a dühroham alatt, és delta hullámokat a kómában - senki nem biztos benne, miért. Mi elmondjuk nektek.
Bár az agyi funkciók közel helyezkednek el az adattárolókhoz - a kémiai útvonalakhoz és kapcsolatokhoz, amelyek az emlékezetet ill. a gondolkodás lehetőségét képezik - ezek a funkcionális anyatelepek nem aknázhatók ki az olajozott villámlás nélkül, ami a kommunikáció alapja. Itt nem szinaptikus kapcsolódásokról beszélünk; az agysejtek végein lévő dendritek (idegnyúlványok) érnek egymáshoz. Itt nem kémiáról beszélünk, hanem egy kommunikációs módszerről, amit a tudósaitok nem értenek, mivel ezt nem lehet üveglapkák közé préselni és mikroszkóp alatt nézegetni, és nem lehet kémcsőben tárolni, hogy a természetét vizsgálják. Ez egy élő agyat igényel, hogy kifejezze magát, és a frekvenciakülönbségen túl, a természete nem ismert a tudósaitok számára.
Az agyhullámok csak egy tünetei a folyamatnak, miközben az agy, egy szervként, zümmög önmagához. Gondoljatok a kórusra, ahol mindenki ugyanazokkal a skálákkal melegít be - szinkronicitás. De az igazi zenei képesség az, amikor a kórus, nyílt torokkal, összehangzó akkordokat zendít meg. Hogyan zümmög és hangol össze tehát az agy, és mi köze ennek a kommunikációhoz? Ez a zene, ahogy már mondtuk, nem kémiai, de kémiai kölcsönhatások eredménye, ami olyat eredményez, amit ti az elektromos energia egy változatának neveznétek. Az elektronok nem az egyedüli részecskék, amik az elektromos áramban szerepet játszanak, amely túlságosan leegyszerűsített az emberek elméleteiben. Szubatomi részecskék százai képezik az elektromos áramot. Ennek az energiának a mozgása ugyanazon okból történik hullámokban, amiért egy víz-testnek hullámai vannak. Hogy egyáltalán mozgás történjen, nyomás és kiengedés van jelen, majdpedig ütközés és ellenhatás. És hogyan segíti ez a kommunikációt? Mihelyst a kórus zümmög, a szólista hangja kiegészítődik. Biztosabban találja el a saját hangmagasságát, ha a basszus együtt zeng vele egy hangzatot. Magabiztosabban emelkedik fel egy magas hangra, ha az altok együtt jönnek mögötte, hogy fedezzék a lélegzetvételt, ha kifogy a levegője. Ők egy csapat, a kórus, és ugyanígy vannak az agyatok különböző frekvenciái. Mind egyszerre történnek, de különböző időszakokban vehetők észre a dominancia miatt. Hallgassátok figyelmesen, és hallani fogjátok a teljes kórust.
Az agyhullámok, amikkel tisztában vagytok, azért térnek el egymástól, mert az agyatok különböző részeit támogatják. Nem azt a helyet, amelyiket ha megszúrják, a páciens egy hangot hallat, sem azt, amelyiket ha megszúrják, az egy ujj-rángást okoz, hanem az agyat egészében. Azért térnek el egymástól, mert teljesen különböző folyamatok kommunikációs céljait támogatják, amikről most beszélni fogunk nektek. A delta hullámok - melyek csak a kómában észrevehetők - az agy csak azon részeinél alapvetőek, amelyek a test működtetéséért felelősek. Az alapvető életfolyamatoknál, mint az emésztés, szívverés, hőmérséklet-szabályozás, vérnyomás; és az ingerképzési reakcióknál, mint egy közvetlen ütés a hasba, vagy egy ujjhegyhez érintett gyufa. A halaknak és a férgeknek is van delta hullámuk, ha valaki meg kívánná vizsgálni. A théta - mely egy dühkitörés vagy egy tombolás alatt nyilvánul meg -, alapvető az állatok borzalmas fenyegetésekre való reakcióiban, ahol a vak dühroham az egyetlen remény, és néha a megmentő. A théta irányítja az izmok vezérlését, a test erőforrásait - mint amilyenek a vérben lévő tápanyagok - az izmokhoz összpontosítva, az idegrendszer egyes részeit pedig riadókészültségbe helyezve. Ez többet jelent, mint a kémiai támogatás, amely az adrenalinból jön. Azt parancsolja az idegrendszer számára, hogy felejtsen el minden egyebet, és a harcra koncentráljon. A poltergeist aktivitást néha összefüggésbe hozzák a théta aktivitással, és nem véletlenül, hisz az agy szellemileg és fizikailag is mindent bevet a túlélésért.
Az alfa az az agyhullám, amely az agy azon részéhez tartozik, amelyik a kiterjedéssel foglalkozik, mind a spirituálissal, mind a fizikaival. Ez mindent összerakosgat, értelmez, vagy megpróbálja, és figyel a tudatalattira, ahol a valós történet mindig rögzül. Alfában végzik a meditációt és a hipnózist, és az alvást, ahol az álmok megjelennek. A világ természetének minden efféle mélyebb megértésének ellenszegül az agynak megint egy másik része, melyet a béta hullámok támogatnak, amit az éber és készenlétben álló, intelligens ember agyhullámainak tekintenek. A béta támogatja az emberek fizikai létezését, feldolgozva, amit az érzékszervek észlelnek, és megosztva ezt az agy többi részével. A béta földhözragadt. Nem akar tudni a mélyebb jelentésről, a kapcsolatokról, vagy amiről a lélek tud, csak itt és most akar lenni, és nem lehet terhelni mindazzal a többi badarsággal. A béta agy segít az élőlénynek átjutnia a napon, elég ennivalót találnia, és megmenekülnie az árvíztől vagy a tűztől. Azt mondja, lényegében, hogy most nincs itt az ideje az álmodozásnak, most nekünk a túlélésen kell aggódnunk. Ezért veszi át az alfa agy az irányítást éjjel, amikor az élőlény biztonságban van, és van ideje az olyan badarságokra, mint a talányokra, melyeket az Univerzum prezentál.