Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
1996. január |
A Nap sötét és nyugodt anyagból gyulladt ki állandó égésre, amely sok ezer éve folyamatosan történik, eseményeknek egy sorozata folytán. Ez az eseménysorozat más helyeken is lejátszódott, és sokszor. Tulajdonképpen ez a standard naprendszeri vértezet. A lépések a következők: Először, az anyag és energia homogenizálódik egy ősrobbanási folyamattal, amely csak visszaállítja az órát nullára, vagy tisztára törli a lapot, úgyszólván. A folyamat - az Univerzumnak erre a részére - nullázva lett. Kikerülve ebből a Nagy Bumm szituációból az anyag és energia elkezdenek besűrűsödni/összeállni, mindabba a sok szub-atomi részecskébe, amelyek nemcsak azt alkotják, amit az emberek anyagnak és energiának értenek, hanem sok más hasonló részecskét, beleértve azokat a részecskéket is, amik a lelket alkotják. Ez alatt az összeállási periódus alatt kicsi az egymásra hatás. Olyan, mintha semmiből se lenne elég ahhoz, hogy egy versengésbe bocsátkozzon. Kis emberek nem civakodnak.
Fokozatosan az összeállási folyamat bolygókat hoz létre, amelyek egymás körül keringenek. Ez annak megfelelően történik, hogy az anyagnak egy természetes vonzódása és taszítása van más anyagok felé ill. ellen, és amint az összeállási folyamat lejátszódik, a vonzódások mozgást indítanak el, de a repulzió egy körkörös táncot okoz. Képzeljetek el egy táncot, ahol a potenciális partnerek mindegyike eldöntetlen. Próbálkoznak, aztán körbe járnak. Minden mozgásba jön.
Ezen a ponton minden sötét - a forma és az űr, amire a Biblia hivatkozik. Mi indítja hát el a fényt? Folytatólagos összeállás - amely idővel nyomást hoz létre - egy újabb folyamatot indít el. Ez a folyamat az anyagot energiává változtatja, és ez az, ami a Napban lejátszódik. Az emberek feltételezéseket tesznek a napok összetételét illetően, könnyű elemeket tételezve fel - mint a hélium -, az égési folyamattal kapcsolatban pedig fúziót tételeznek fel radioaktív melléktermékekkel. Mindkét pontban tévednek. Egy olyan hatalmas tömeg, mint egy nap, nem gyullad ki, kompresszió folytán, hacsak nincsenek jelen kulcs elemek a nehéz elemek tartományából egy elégséges mértékben. Vannak halott napok, parázsló napok, és kigyulladt napok, és a színárnyalat akkor osztódik ki ebben a dologban (?), amikor a napok először már kialakultak. Az emberek azért tételezik fel az égési folyamatot radioaktívnak, mert az ő egyetlen komoly/nagyfokú hő- és fénytermeléssel járó tapasztalatuk komoly radioaktivitást is termel. Ha ez lenne a helyzet, a földi élet nem szenvedne akkor radioaktív mérgezéstől?
Az energiának ilyen volumenjei olyan apró mennyiségeiből jelennek meg annak, amit az emberek anyagnak neveznek, hogy a Nap láthatóan heves tüze nagyon kis tömegből jön. Természetesen, a Nap kisebbedik/fogy, ahogy ez történik, de csak egy ilyen kis mennyiséggel. A dolgok rendjében, ez mit sem számít. Idővel, a nyomás a Nap belsejében két egyidejű irányt vesz. Egyszer, a Nap tömege odáig zsugorodik össze, ahol az égési vagy átalakulási tevékenység lelassul. A nyomás lecsökkent, a lecsökkent tömeg következtében. Ahogy a Nap hűl, az anyaga zsugorodik és összenyomódik: egy természetes folyamat, ami ismert az embereknek. A hideg dolgok sűrűbbek, mint a forró dolgok. Ez végül beindítja a haldokló csillag második reakcióját, a szupernóvát vagy robbanást. A Nap újra kigyullad, egy legutolsó alkalomra, ezúttal egy erőszakos és irányítatlan égésre, amely a maradék részecskéit mindenfelé szétveti.