ZetaTalk: Lassító befolyások
Megjegyzés: a 2002. május 18-i Élő ZetaTalk IRC összejövetel során íródott. Az X-bolygó és a 12. bolygó egy és ugyanaz.

Az utazások ritkán akadálytalanok. A gyorsan hajtó vonat úgy találja, hogy lelassul a kanyarban, a külső sín ellenében fellépő megnövekedett súrlódás következtében, és sebességet szed fel a lejtőn haladva, a gravitációs támogatásnak köszönhetően. Egy sebesen útnak indított lövedék sebességet veszít a levegő ellenében, amelyen keresztül kell haladnia. A vízen áthaladó fénysugarak elhajlásra kényszerülnek a fényforrás és a szem között, és ez az eltérés kissé lelassítja az utazás mértékét. Még egy légüres térben is, a mozgó részecskére hat a közeli gravitációs vagy mágneses befolyás. Mivel találkozik az X-bolygó az áthaladás során, mely megváltoztatja a sebességének mértékét? Amíg az emberi matematika, - a mi állításainkat használva útmutatóként - megpróbálta pontosan megjelölni az X bolygó helyzetét az eltolódást megelőző hónapokra, a távolságot és sebességét nem lehet biztosan kiszámítani, mert az X-bolygónak többel van dolga, mint a Nap gravitációs vonzása és a segítségül hívott Repulziós Erő, amikor a Naphoz közeledik az elhaladása során. Amíg az emberi matematika szerinti próbálkozás egy ésszerű irányvonal, itt kell igazítani az eltérés végett:

Részecske áramlás

Az emberiség csak homályosan ismeri a részecske áramokat, melyek a Napból ki- és benyomulnak. Érzékelik azt, amelyet Napszélnek neveznek, egy üstökös csóvájának a viselkedése miatt. Érzékelnek egy mágneses nyomást, mert a föld magnetoszférája a Naptól kifelé nyomódik. Érzik az igazságot az állításunkban, miszerint az Ekliptika előidézői a bolygók - távol maradva a Naptól a Repulziós Erő miatt -, amelyek a Napba visszatérő részecskék sodrásában ringanak. Mi másért létezik az Ekliptika? De az emberiség kevesebb, mint 1 százalékban van tudatában a lehetséges részecskeáramoknak, és ezért nem ismeri, hogy az X-bolygó mivel képes találkozni az utazása során. Egy forgó bolygónak nem a pólusaiból bocsátódik ki az összes részecske, ami aztán a derék résznél térne vissza. Ha ez lenne az eset, a részecskeáramok útjai zsúfoltak lennének, és néhányan elkerülnék egymást, vagy egy kevésbé zsúfolt utat keresnének. Tehát, az X-bolygó kifelé áramló részecskékkel találkozik, amint közeledik, növekvő sűrűségben, ahogy a Naphoz közeleg, és ez egy lassító befolyás.

 

Repulziós Erő

Mi úgy írtuk le a Repulziós erőt, mint ami későn lép életbe, csak amikor két gravitációs óriás elég közel érkezik ahhoz, hogy a gravitációs részecskéik lézer erős áramlata összetalálkozzon egymással, - mint amikor két tűzoltócső vízsugarát egymás felé fordítják - lényegében széttartsanak egymástól. A befelé tartó X-bolygó számára, a megközelítést kikényszerítő gravitációs erő növekszik, amint a Napba visszatérő, az X-bolygó hátsó részének nekinyomuló gravitációs részecskék áradata növekszik. Ez lényegében exponenciális, az emberek szerint fordított négyzet arányú, mivel a visszatérő részecskék száma hirtelen sűrűbbé válik, minél közelebb megy valaki a Naphoz. De hasonlóképpen, a Repulziós Erő is növekszik, és nem az X-bolygótól kifelé tartó, a "tűzoltócsőben" lévő gravitációs részecskék bármely köszönhetően, mely állandó marad, hanem annak következtében, hogy a Napból kitörő gravitációs részecskék, - egy bizonyos távolságban egyre inkább összetalálkozva a közeledő X-bolygóval - eléggé sűrűvé válnak ahhoz, hogy érvénybe lépjen valamiféle Repulziós Erő, még akkor is, amikor az X-bolygó még messze van. Ez a befelé irányuló sebességnek egy fékezés, egy lassító befolyás.

 

Zsúfolt ekliptika

Azt állítottuk, hogy amikor közel van az elhaladáshoz, az X-bolygó az ekliptika alá bukik, hogy elkerülje a többi bolygót az ekliptikában. Mint ahogy a szél is megcsapja a kocsikat, amelyek nagy kamionokat előznek az autópályán, a többi bolygó az ekliptikában oldalról, és hátrafelé is teremt részecskeáramokat a beérkező X-bolygóval szemben. *Ez a kavargás összeakad más kavargással, melynek mindegyike mozgást idéz elő oldalról oldalra; valamint a Nap felé, előrefelé irányuló mozgást is, ami egy késleltető hadművelet, lassítva a sebességet.*

Tehát, amikor a két fókuszpontja - a Nap és a Nap sötét testvére (a Nap-Plútó távolság mintegy 18.74 szeres távolságában) - között, a pályájának a középpontjától halad, az utazás sebessége a következő:

• Először lassú, mivel a Nap felé húzó gravitációs részecskék alig vannak többen, mint a sötét testvér felé húzó gravitációs részecskék.
• Exponenciálisan gyorsabb, mivel ilyen körülmények között a gravitációs részecskék gyarapodnak, minél közelebb kerül az X-bolygó a Naphoz.
• Akadály nélküli; egyedül van, amikor messze van a Nap körül keringő bolygóknak feltüntetett naprendszertől.
• Lényegében növekszik, exponenciális sebességgel, amikor megközelíti ezt a Naprendszer csoportot, de a sebesség növekedés valamelyest lecsökken az elhaladás előtti 6 hónapban, a Repulziós Erőhatás, a részecskeáramok vagy más zsúfoltsági és rázkódási befolyások beindulása miatt.
• A Repulziós Erő fékező hatása miatt drámaian lecsökken, kb. a Mars keringési pályájánál, végre elég erősen ahhoz, hogy ellenálljon annak, hogy belebukjon a Napba.
• Lassú, sebessége vonuló mértékű, úgyhogy elvonul a Föld mellett a forgás megállásának a hete alatt, amely az a pont, amikor a Nap mellett is inkább elvonul, mintsem hogy elsüvítene mellette.
• Sebessége növekszik, hogy elhagyja a belső Naprendszert, mivel a Napból jövő gravitációs részecskék lézer erejű áramlata hozzáadva a már érvényben lévő Napon túli/melletti lendülethez, összességében gyorsítják az útján.

A sebesség, amellyel az X-bolygó elvonul a Föld mellett jóval gyorsabb, mint ahogy a Föld kering a pályáján. Az X-bolygó több millió mérföldre lesz a Földtől, nem egészen félútra a Föld és a Nap között. Amíg az X-bolygó sebessége elegendő ahhoz, hogy elhaladjon a Szaturnusz pályájának egyik oldalától a másikig 3 rövid hónap alatt; lelassul, amíg közel van a Naphoz. Ez hasonló az autópályán lefelé csörtető nagy teherautó fékezéséhez, amikor be kell, hogy vegyen egy kanyart.

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com