Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2000. január |
- |
Az átlagemberben is létezik az ellenállás az üzenetre, miszerint az eljövendő változásokhoz az egyénnek fel kell készülnie. Vegyétek egy családapa példáját, akinek fiatal gyermekei vannak, és akit megköt a jelzálogfizetés, és az állása. Az otthon eladásának, vagy állás változtatásának a gondolata annyira sok aggodalmat vált ki belőle, hogy állandóan vitába kerül önmagával. Ha ezt a családos férfit, őszinte vitával meggyőznék, hogy a veszély valódi - hogy így a kétségeket félre lehetne tenni, és az előkészületeket lehetne szorgalmazni -, akkor valószínűleg úgy találná, hogy egyre több idejét az önmagával való vitatkozással tölti el. Vitázna, hogy vajon kéne-e vagy nem kéne változásokat tenni az életében. Ezek a viták gyakran egy hirtelen és erélyes végetvetéssel zárulnak le. Úgy dönt, hogy egyszerűen nem foglalkozik többet az üggyel. Úgy dönt, hogy nem tud megmaradni a határozatlanság állapotában, mert így nem tud ténykedni. Talán kemény volt a gyerekekkel, és azok sírásban törtek ki. A feleség megkérdezi, hogy hová jutott a család. Az elhatározás: tagadás.
Másrészről, mi van akkor, ha az üzenet árnyalt; egy árnyalt üzenet, mely a médiában sodródik, talán csak egy felvillanás, egy hirdetés, valami egyszerű, azon célból, hogy az elme egy rejtett zuga ismerje el befogadásra, hogy az illető kérdőre vonás nélkül dolgozhassa fel. Mi van akkor, ha az üzenet hasonlóképpen elmondja a családos férfinak, hogy nem szükséges az otthon eladása, egy dombokra épített erőd, vagy egy infrastruktúra létesítése miatt aggódnia, mielőtt a kataklizmák megtörténnek. Mi van akkor, ha az üzenet az, hogy csak egy egyszerű lépéssorozat megtételére szükséges emlékeznie, hogy nem szükséges az életmentés céljára több készülődés, mint egy kemping túrára utazáskor. Olyan lépések, mint hogy hová utazzunk, mit együnk, mit együnk hosszú távon, mentsük meg vetőmagot, legyen nálunk néhány recept - amiket úgy érez, hogy kezelni tud. Ez egy túlzott leegyszerűsítés, természetesen, de olyan valami, amit be lehet fogadni és meg lehet érteni, így valójában ez az, ami történik.
Az információ kirekesztése helyett, a családapa elkezd erről gondolkodni, miközben a munkahelyére autózik. Miben fog ez különbözni egy kempingutazástól? Mit csinál az ember a második, harmadik héten? Ezzel a gondolattal foglalkozni lehet, mert ez nem egy végső kétségbeejtő helyzet. És amint az időjárás rosszra fordul, és a dolgok szélsőségessé válnak az életében, azon találja magát, hogy felveszi ezeket a gondolatokat, mint kényelmes régi ruhadarabokat, és helyesen cselekszik a megfelelő időben, amikor már nem kell többé vitatkoznia magával. A szélsőséges időjárás változás, az élelemhiány, és a víz áradása miatt vagy akármi miatt is, ő és a felesége végül azt mondják maguknak: "ne hülyítsük magunkat többé, itt baj van". Azon találja magát, hogy megbékélt a szándékozott lépésekkel, mert engedte nekik, hogy egyidejűleg legyenek jelen az életében. Tehát, néha a lépések egyszerűsítéséről szóló eltompított vagy elbagatellizált üzenet jóval értékesebb lehet, mint túl bonyolultnak láttatni azokat.