Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1999. április |
- |
A bizonyíték olyasmi, ami előttetek fekszik, és már évek óta. Ez nem csak a Föld geológiájában van. Ha egyszerűen megnézitek, hogyan reagál a kormány, egy minta fog körvonalazódni. Persze néhányaknak, akik azt kívánnák, hogy ne így legyen, azoknak nem lesz elég bizonyíték. Miért rejti el a NASA azt, amit a Hubble lát, és miért nem adja ki azokat? Mindez el kéne, hogy áruljon számotokra valamit, nézzetek hát erre a viselkedésre és kérdezzetek rá, hogy miért történik mindez. Hacsak valaki nem egy kis tűhegy-fényű csillagra néz, sok értelmezés lehet arra, hogy mi látható. Sok égből jövő sugárzást csak a nagy csillagvizsgálók képesek meghatározni, amelyekből szám szerint olyan kevés van, és a fenntartásukhoz olyan összegű pénzekre van szükség, hogy ezek elkerülhetetlenül egy-egy madzag végén vannak, amelyeket húzogatni és irányítani lehet. Továbbá, vannak olyan NASA és JPL nyilatkozatok, amelyek szembehelyezkednek azzal, amit az emberek láthatnak.
Mi történt az X-bolygóval, amelyet 1983-ban megláttak? Több száz ével ezelőtt, a csillagászok megvizsgálták a külső bolygók pályáit és megállapították, hogy perturbációk vannak. Ez felélénkült aktivitást okozott az 1980-as évek elejéig, amikor is Van Flandern és mások kalkulációi rámutattak egy bolygó körülbelüli méretére, a Naprendszernek egy további bolygójaként, amely magyarázatul szolgálna a pálya perturbációkra. Ami azt illeti, Van Flandern figyelemre méltóan közel volt az érkező 12. bolygó valódi méretéhez. Megtalálták. Infravörössel megkeresték. Újságközleményeket adtak ki, majd ezt követően hirtelen nem mondtak egy szót sem évtizedekig. Azután a NASA kifejtette, hogy a külső bolygók kis súlybeli különbsége mindent megmagyaráz. Ha ez lenne a helyzet - miután a bolygók súlyát a pályájukból és a látható méretükből számítják ki -, akkor miért volt mindazon sok évszázadon át összezavarva mindaz a sok csillagász, akik észrevették a perturbációkat? Már a legelején kiszámíthatták volna a súlyt, hogy megmagyarázzák a pályamódosulásokat. Természetesen becsapnak benneteket és hazudnak nektek.
Az ég nagyon zsúfolt, sok fénnyel, néhány mozgásban, néhány nem, és hacsak nincs egy viszonylag mozdulatlan fényes, tűhegy-fényű csillag, akkor az átlagember nehezen mondja meg, hogy ez itt ez, az ott az. A 12. bolygó, amennyire távol van 1999-ben, a szem számára kisebb, mint a Plútó, ami egy porszem. Ráadásul a Plútó napfényt ver vissza, amit a 12. bolygó a távolsága végett még nem tud. Ezért, nem rendelkezik azzal a fényes megjelenéssel, mint a Plútó, és kisebb is, mint a Plútó. Egy tompa vörös izzása van, amely majdhogynem beleolvadna a háttérbe, mivel nincs erős tűhegy-fény. Ezért úgy kell keresni, hogy a tompa fényre kell koncentrálni, nem a ragyogó fényre. A legtöbb távcsöves berendezés jártas abban, hogy kiszűrje a csillagból jövő tűhegy-fényt, amely elég erőteljes a közepén. Ezért 10-es magnitúdóra kell beállnotok, hogy számoljatok a torzítással, amelyet a teleszkóp berendezésetek használ a csillagfényhez való alkalmazkodás végett, és valami aprót keressetek.
Ahelyett, hogy egy mozgó objektumot kerestek, amely bizonyosan láthatóvá és nyomon követhetővé válik a póluseltolódás előtti évben, inkább figyeljetek a Föld változásaira. A földrengések jellege megváltozik, az időjárás jellege megváltozik, és ezek bármi másnál hűségesebben elmondják nektek, hogy mi is közeledik. Vessetek egy pillantást a zsidók kivonulására, és hogy mit mesélnek a Biblia és az egyiptomi tekercsek, hogy mik történtek a kataklizmák előtt - a rovarok és a békák látszólag megőrültek, a szárazságok, az árvizek. Ezek számotokra ugyanolyan biztos előjelek, mint az óceánoknak a fenék felől jövő felmelegedése és az összezavart mag jelentkező mértéke, hogy valami nagyon, nagyon közel van. Ez fel kell riasszon titeket, és hamarosan az égen is fogtok látni valamit.