Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. május |
- |
Egy gyakori félreértelmezés az emberek között az a feltételezés, miszerint a magasabb szellemi denzitásokból a szereteten kívül minden érzelem hiányzik, és nincsenek destruktív kényszereik. A másokat-szolgáló lét dolga nem jár együtt azzal, hogy az illető kivonja magát mindabból a sok konfliktushelyzetből, amik egy inkarnált élet során előadódnak. Az a határpont, ahol valaki az ént védi, vagy másokat, és átlépi a vonalat a destruktív magatartás felé, az nem az a határpont, ahol az entitás, akár röviden is, önmagát-szolgálni orientálttá válik. A másokat-szolgálni nem jelenti azt, hogy engedni kellene a másiknak, hogy kötöttségek nélkül járjon el egy olyan módon, amely ártana az énnek. Az önvédelem nemcsak hogy feltételezve van, hanem egyenesen kívánatos! Egy entitás, aki teljesen passzívvá vált és nem képes megvédeni magát, nem maradna túl sokáig életben. Az önvédelem nélkülözhetetlen kelléke bármely életformának, és nehezen lehetne eltávolítani, de nem is kell.
Nagy zavar uralkodik a védekező vagy agresszív viselkedéseit illetően azoknak, akik a másokat-szolgáló orientációban tevékenykednek. Empátiát mások felé és az élet napi teendőinek erőszakmentes ellátását feltételezik, és méltányos feltételek közepette ez is a normális. Mindamellett, ha mások, akik nem állnak szilárdan a másokat-szolgáló orientációban, de akár ha szintén a másokat-szolgáló csoportban állók, olyan tettekre szánják el magukat, amelyek az én vagy a csoport jólétét fenyegetik, akkor az agresszív sőt erőszakos eszközök bevetése nem ellenkezik a másokat-szolgáló orientációval! A másik mesterséges megfékezése, vagy akár megölése, ha ez a leghatékonyabb megoldás, nemcsak egy önmagát-szolgáló perogatíva. Ezek a lehetőségek ugyanúgy nyitva állnak a másokat-szolgálók számára is.
Ha valakinek például egy szadistával akad dolga, aki fiatalokra leselkedik, akkor egy tehetetlenség, hogy védelmére keljen a fiataloknak a szadista megölésén kívüli (?) bármilyen más módszerrel, nem lenne ellenkezés a másokat-szolgáló filozófiával. Ki az a másik, akit azzal szolgál, ha békén hagyja őt? A fiatal gyerekeket, mások egy csoportjaként, vagy a szadistát egyetlen személyként, akiből teljesen hiányzik a mások tekintetbevétele? A döntés világos, és a szadista megölése egy olyan megoldás, ami empátiát és jóindulatot hordoz magában összességében. Sőt, ami azt illeti, a szadista békén hagyása anti másokat-szolgáló, mivel ez a passzivitás az ott állókat és semmit sem tevőket a szadizmus cinkosaivá teszi.