Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. június |
- |
Egy nehéz fogalom sok ember számára a tudatosság fogalma. Látják a babát a gyerekágyban, láthatólag csak a gyomrának és a tejre való éhségének lévén tudatában, és összehasonlítják a lábuknál lévő kutyával, mely láthatólag figyel és éber. A baba tudatos, a kutya meg nem? A pont, amelynél a tudatosság jelen van, nem kristálytiszta. Az ember attól tudatos, hogy van egy bizonyos IQ-ja? De hát arról számolnak be, hogy fogyatékos embereknek is lehet inkarnálódó lelke. Attól tudatos az ember, hogy felismeri önmagát mint más emberektől különálló? De hát olyan sok ember annyira elmosódott az identitását illetően, hogy akármilyen csoportba belép egy valahova tartozás érzéséért, és összekeveri a saját cselekedeteit a vezetőével. Attól tudatos az ember, hogy emlékezete van, számolni tud, össze tudja tenni A-t a B-vel, hogy előjöjjön C-vel? De hát a csimpánz is használ szerszámokat, egy farkascsorda ki tudja találni, hogy merre fog futni legközelebb a préda, sok állatnak pedig hosszú emlékezete van és ravasz. Mely pontnál kettyen be vagy kettyen ki a tudatosság, ha egyáltalán ezt teszi, és lehetséges-e ily módon, hogy egy kutyának legyen lelke, egy embernek pedig ne?
Elmondtuk, hogy egy létező lélek választhatja azt, hogy egy állatba inkarnálódjék, melynek nincs meg a lehetősége egy lélek kigyújtására, tanulási célzattal. Vagyis, egy kutya, egy kígyó vagy egy delfin nem gyújt ki lelket, de inkarnált lehet esetenként. Hogy kigyúljon, a biológiai entitásnak rendelkeznie kell a képességgel, hogy különállónak lássa magát, és bár sok állatban látszólag megvan ez a jellemvonás, ezek nem látják így magukat. Egy kutya megérti, ha rákiált a gazdája, vagy ha rávicsorog a csordavezér, egy hason kúszás és elkotródás pedig azt jelzi a részéről, hogy megérteni látszik, hogy egy másvalaki párbeszédet folytatott vele, mint különálló lénnyel. Ám ez ösztönszerű működés, ez nem egy megkülönböztetése önálló biológiai entitásoknak. A kutya úgy fejlődött, hogy egy ilyen módon reagáljon, hogy provokáljon mindaddig, amíg bizonyos jelek nincsenek jelen, majd azután pedig behódoljon. Az ösztön nem tudatosság. A biológiailag beprogramozott reakciók nem tudatosság.
Még ha a gyerekágyban fekszik is, alszik vagy tejért sír, láthatólag nincs tudatában a környezetének, a baba a tudatánál van. Megérti, hogy amikor anyura mosolyog, és anyu felveszi, akkor interakcióba lépett egy másik valakivel. Ez nem ugyanaz, mint amikor a madárfióka egy fészekben feltartja a csőrét az élelemért, mikor az anyamadár leszáll. Az ösztön. Evolváló világokban, ahol nincs genetikai módosítás, a faj, amely végül kibontakozik mint tudatossággal rendelkező faj, és így lelkek kigyújtására képes, lassan jut el idáig. Először, az ösztön van jelen. Azután a fokozatosan növekvő intelligencia elkezd kiválasztódni a túlélésre, mivel az intelligens faj jobbítani tud az esélyein. Így, a csoportban az intelligensebb szaporodik, hogy növelje az intelligenciát, és a tendencia még inkább felgyorsul. Ezért, bár nem látható az emberben, a tudatossága, az öntudata saját magáról mint különálló, egy feltétlenül szükséges faktora lelkek kigyúlásának, jelen van.