Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. február |
- |
A Földön, az első olyan faj, amely ehhez a szinthez (hogy a létforma lelkeket tudjon "kigyújtani" - a ford. megj.) közel fejlődött, egy hüllő volt. Módosítva lettek genetikailag, intelligenciát adtak nekik, annyit, mint amennyi ma az emberiségnek van, de nekik nem volt olyan kézügyességük, mint a humanoidoknak. Gyakran spekulálják azt, hogy ezek az intelligens hüllők kis termetű dinoszauruszok voltak. Ami azt illeti, kétéltűek voltak, minthogy a Föld korábban egy víz-bolygó volt, az ütközésének megtörténte előtt, melynek sebhelyét ma a Csendes-óceán őrzi. Ezért, nekik nem voltak meg a karjaik, ujjaik és lábujjaik, mint sok gyíknak. Nem volt meg a módjuk technológia létrehozására sem, mivel nem tudták manipulálni a környezetüket. Uszonyaik voltak, hosszú testük, és nagyon kevés más. A maradék ma, különböző helyeken él a Földön, üregekben, amelyeknek vízi bejáratuk van, és mi megtagadjuk, hogy bővebben leírjuk ezt. Ez a kiválasztás 3. denzitású fajként az ő veleszületett intelligenciájuk alapján esett rájuk, és a szocializálódás alapján, amelyet ők már addig is kialakítottak, mint ahogy a majom is ugyanezen okokból lett egy jó elődnek megítélve. A közösségeket, amelyeket kialakítottak, alkalmasnak találták egy 3. denzitású élet számára.
Sok 3. denzitású világ van, ahol a szociális aréna a domináns spirituális fejlődési színtér. Ki kit tud befolyásolni, ki kivel barátkozik, ki kit tud megbüntetni, stb. Mindez egyáltalán nem különbözik sokban az ember tapasztalataitól, kivéve, hogy az emberiség a technológiával eltereli a figyelmét. Ő tárgyakkal játszik, ha a társas érintkezés frusztrálja. Ahol tárgyak nem lehettek elterelők, ezek a hüllők egyszerűen elmentek egyet úszni, pont ahogy az ember elmegy egyet sétálni. Kommunikáció - az ember hozzá van szokva, hogy beszédre és írásra gondoljon, és testbeszédre. Azonban a társas érintkezés lehetőségével rendelkező legtöbb faj sokféle módon tud kommunikálni. Még a madarak és a rovarok is kommunikálnak egymással. Nem annyira az üzenet összetettségén van a hangsúly, mint inkább a mögötte lévő jelentésen, melyet ritkán értelmeznek félre. Egy kutya kifejezheti szeretetét nyalogatással és étel kiokádásával a kölykeinek, ellenséges érzületét és visszautasítását pedig kifejezheti morgással. Akár fel van ez öltöztetve sok szóba, akár nincs, az üzenet egyértelmű. A másokat-szolgálninak vagy az önmagát-szolgálninak így sokféle választási lehetősége van, tekintet nélkül a komplex kommunikációk feljegyzésének képességére.
Ez a hüllő faj érzékeny volt ugyanazokra a tényezőkre, amely nagy kihalásokat okozott a dinoszauruszok között, és rossz egészségi állapotban vergődött. Láthatóvá vált, hogy a folyamatossága ennek a fajnak nem lesz fenntartható, minthogy az érzékenység velejárója volt a DNS-üknek, és nehéz lett volna ellenintézkedéseket tenni. Ezért, a megalkotóik más fajok felé fordultak, amiből végül az ember jött létre. Az emlősöknek volt olyan ellenálló képességük, ami a hüllőknek nem volt. Ennélfogva, az emberiség nem az első intelligens faj, amely kifejlődött vagy amelynek segítettek a kifejlődésében a Földön. Mint elmondtuk, a világokat gyakran több ízben felhasználják a 3. denzitású lét számára. Igen, mint ahogy embereknek ma vannak olyan lelkeik, amelyek egykoron a korábban a Földet látogató óriás humanoidokba inkarnálódtak, és mint ahogy csillaggyermekek inkarnálódnak a Földre, így a lelkek, amelyeknek új testekbe kellett költözniük ekkor, a hüllő-kihaláskor, az előemberbe költöztek. A fiatal lelkeknek erős vágyuk van arra, hogy egy helyben maradjanak, ismerős helyeken, de főként azért, mert befejezetlen terveik vannak. Mint ahogy fiatal lelkek időzhetnek megtestesülések között és kísérthetnek, szellemekként, egy hasonló módon, reinkarnálódni is az adott területre akarnak majd. Ez a hajlamosság eltart gyakran még a 4. denzitás nagy részében is, mely egy hosszú-hosszú idő, tehát nem múlik el gyorsan.