Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. április |
- |
Féregjáratok nem léteznek. Ezek a tudósok fantáziájának szülöttjei, csakúgy, mint a mesebeli kvarkok, amelyeknek teljessé kellene tenniük a képleteiket. Zavarba ejtő természeti jelenségekkel szembesülvén, mint amelyek a Philadelphia kísérlet alatt történtek, és ideiglenes eltűnésekkel, melyek természetszerűen történnek olyan helyeken, mint a Bermuda-háromszög, emberi tudósok feltaláltak egy kifejezést arra, amit ők átjáróknak képzelnek. Az átjárók, ahogyan ők képzelik, lehetnek emberalkotta vagy természeti jelenségek. Úgy érvelnek, hogy ha a jelenség - egy ideiglenes és részleges denzitás váltás - természetszerűen történik a Bermuda-háromszögben, akkor annak természetszerűen kell történnie az űrben is. Úgy spekulálnak, hogy talán ez az a varázslat, ami lehetővé teszi az idegeneknek, hogy hosszú távolságokat tegyenek meg látszólag szemvillanás alatt. Az emberek kihasználják a természeti jelenségeket, mint a felfelé irányuló légáramlatot a vitorlázók repülésében, vagy a pályákat a műholdak pozícionálására, és arra következtetnek, hogy az idegenek ugyanezt tették.
A váltás a harmadikból a negyedik denzitásba nem olyan egyszerű, és nem történik természetszerűen itt-ott a 3. denzitásban akármilyen körülmények között, kivéve ideiglenes helyzeteket. A denzitás-zűrzavar, ami a Bermuda-háromszögben következik be, röpke, és a Föld magjában lévő nyomás okozza. Összefüggésbe hozható ez azzal, ami kint van a világűrben? Féregjáratok egyszerűen nem léteznek.