Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. április |
2002. február |
Az emberek tudatában vannak egy, a halálukkor rájuk váró fogadóbizottságnak a halálközeli élmények elbeszéléseiből - egy hosszú alagútnak fényes fehér fénnyel a végén, és hogy azok, akik nemrég elhunytak, és közel álltak hozzájuk, várják és hívogatják őket. Ha a halál pillanata zavarba ejtő az orvosok számára, annál tisztább a szellemi tartományban. Egy sérült test, például olyan, amely súlyos agysérüléssel maradt életben, lehet, hogy hónapokkal azelőtt megszűnik otthona lenni az inkarnálódott entitásnak, mielőtt a haldokló ellátói végleg ráhúznák a takarót a késlekedő szeretettre. Lehetséges - ilyen helyzetben - hogy az entitás már átkerült egy másik, viruló emberi testbe: egy újszülött babába. Másrészről néhány entitás sokkal az után is kószál, hogy a testet elhamvasztották vagy elégették, kísértő szellemként. Azon a problémán túl, hogy mikor hagyja el a szellem a testet, áll a spirituális probléma, hogy hogyan zárja le az egyén az elmúlt életet; hogy hogyan ítéli meg, tett-e előrehaladásokat különböző leckékben, amelyek az inkarnációba lépve előtérben álltak, és hogy hogyan határozza meg a jövőbeli cselekedetek irányát, amit ezek eredményként kívánnak: egy kritikus időszak.
Ha a halál hirtelen volt és váratlan, az egyén talán sok jelentős problémájában marad érdekelt, miután a fizikai test elhalálozik. Ez elkerülhetetlenül az első állomás a halál után, bár ez változó lehet az entitás általános orientációja és életkörülményei függvényében. Egy idősebb személy, aki rég elrendezte ügyeit, felkészülve az elkerülhetetlenre, talán nem tesz egyebet, minthogy egy pillantást vet hátrafelé, útján a jövő felé, megfigyelve, hogy a halálával törődött és számított arra. Egy élete derekán álló személy, aki gyermekekért vagy idősekért felelős, és aki előtt sok kiemelkedő ígéret állt, talán elidőzik ezen a ponton, szellemként látogatva meg azokat, akikért aggódik - ami lényegében egy testen kívüli élmény, napokra vagy hónapokra -, amíg nem látja a végeredményt. Ez a stádium különbözik az orientációk között, a másokat-szolgálók hosszabban elidőznek a másokkal való törődés miatt, az önmagukat-szolgálók viszont csak a jövőbeli lehetőségek felé kívánnak előrehaladni. Néha azok, akiket becsaptak, és érvényesíteni akarják jogaikat, vagy meg akarják bosszulni, szintén elidőzhetnek ezen a ponton, kísértésben, azon próbálkozva, hogy emberi ügyeket befolyásoljanak.
Kritikus pontja az inkarnációnak megítélni az inkarnáció sikerét vagy bukását, mely nem mindig az, amire az egyén vágyakozna. Az entitás úgy érezheti, magában, hogy tett előrehaladást, amikor a szellem vezetőnek teljesen más véleménye van. A tanulandó leckékben való előrehaladást megzavarhatják azok a kereszteződések, ahol az életkörülmények olyan lehetőségeket ajánlottak fel, hogy nem tervezett leckék lettek megcímezve, és azok, melyek tervezve voltak, mellőzve lettek. Az éretlen entitás ebből a szempontból talán bukásként értelmezi az inkarnációt, és talán meglepődik a lajstrom váratlan szögekből való vizsgálatán. A leggyakrabban az entitás elégtelen növekedést tanúsított, és azon találja magát, hogy meg kell ismételnie az elrendezést jövőbeli életekben, amíg növekedést nem ér el.
A stádium, ahol a jövőbeli cselekedeteket meghatározzák, azt a pontot jelöli ki, ahol az előző élet leülepedett, és a jövő kezdetét veszi. Ezt a pontot nem érik el, amíg az előző két szakasz problémái kiemelkedők. Ez annak az ideje, amikor a következő inkarnáció leckéi az előtérbe helyeződnek és tiszták. Az éretlen entitás talán nincs egyetértésben, ezért ez a stádium hosszúra nyúlhat, hiszen az inkarnáció eltékozolttá válhatna, ha a fókusz nem lenne tiszta. Amíg az emberek nincsenek tudatában előző életeiknek, és a Felejtés Törvényei alapján tiszta lappal kell, hogy kezdjék az inkarnációt, az éretlen entitás számára, ami azt illeti, tiszta kell legyen, hogy a növekedésére hogyan tekintenek mások. Talán nem ért egyet, de értenie kell. Ezen a ponton a következő inkarnációt a szellem vezetők tervezik meg és jelölik ki, akik csekély mértékben veszik figyelembe, hogy az éretlen entitás mit követel.