Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. november |
- |
Kezdetben minden képződő entitás csak önmagának van tudatában. Az öntudat állandó állapota minden életnek, bármilyen formában legyen is, de az induláskor ez az egyetlen állapot. A képződő entitások 3. denzitású inkarnációkba helyeződnek, újra és újra, hogy elősegítődjön a 3. denzitás leckéje - az orientáció meghatározás. Inkarnálódva, vagy anélkül, a képződő entitások először a rájuk gyakorolt hatás alapján jutnak tudomására másoknak. Kellemes, vagy kellemetlen-e ez a hatás, uralkodó vagy belenyugvó jellegű, óhajtott, vagy visszautasított. Inkarnálódva, vagy anélkül, a szociális kapcsolat megkezdődött. A mások felfogása is ebben a környezetben születik meg, nemcsak a társadalmi kapcsolatokban álló partnerről való tudomással, hanem mások megfigyelésével is, hogy ők is hasonló tapasztalatokon esnek át. Az empátia lényegében az az állítás, hogy "Én is ott voltam egyszer, és megértem." A 3. denzitásban az első az öntudat, a második a mások jelenlétére való reakció, és a végső az empátiás képesség.
Az orientáció meghatározás megtételében az önmagát-szolgálnit választó egyén számára nincs túl sok előrehaladás efelé a meghatározás felé, mint inkább ragaszkodás. Ők az öntudatosságban maradnak leginkább magabiztosak, és másokra ebben a környezetben reagálnak, lényegében azt kérdezik: "Mit tudsz te értem tenni?"
A kapcsolat az entitások között megváltozik, és sokkal összetettebb lesz a 4. spirituális denzitásban, és sok entitás, aki teljesíti a 3. denzitású létét, már ebben a módban működik. Az empátiás képesség fejlődését követve jön az elhatározás, hogy közbelépjen valaki érdekében, hogy megmentsen valakit, és az elhatározás járulékaként az egyén együttműködési erőfeszítéseket tesz, mert együtt többre mennek, mint külön-külön. Az összetett társadalmi interakció a képződő entitások számára olyan szituációkat teremt, amik kompromisszumot igényelnek, ha célokat akarnak elérni, és a személyes kívánságok legyőzésének szükségét, hogy mások megmenekülhessenek, vagy hogy a csoport - egy egészként - haszonhoz jusson. Amíg a másokat-szolgálni orientáció felé hajló entitás biztosan halad efelé az irány felé, az önmagát-szolgálni felé hajló entitás erre a nagyobb társadalmi összetettségre még inkább ugyanazzal a régi reakcióval felel: "Mi van ebben nekem." Mivel a kibontakozó önmagát-szolgáló egyént körülvevő entitások a kompromisszum és békéltetés képességeit tanulják, az önközpontú entitás technikája - hogy többet szerezzen magának - lényegében manipuláció. Ahogy csoportok formálódnak a kibontakozó másokat-szolgáló egyénekből, a kibontakozó önmagát-szolgáló entitás is összehangolja a manipulációs képességeit csoportok manipulálására.
Az orientációk már a 3. denzitásban is különböző útvonalakon járnak, és a polarizáció növekszik, ahogy előrehaladnak.
A 4. denzitásba érkezve, a szárnyait bontogató entitás így már reagál másokra, és érzékeny rájuk, személyes napirendeket sürgetve, és személyek közötti konfliktusokat kezelve. Miben különbözik az élet a 4. denzitásban attól, amit az entitás a 3.-ban tapasztalt? Az önmagukat-szolgálók spirituális léte lényegében be van fagyasztva, amíg intellektuális létük fejlődik. Az önmagukat-szolgálóknak még kevesebb összjátékra és manipulációra van lehetőségük, mint a 3. denzitásban történt az egyének között. Egy merev hierarchia bontakozik ki, mindenre kiterjedő szabályokkal, hogy a leckék folytatódhassanak. A másokat-szolgáló entitások spirituális bölcsessége továbbra is növekszik, és inkább gyarapítja az intellektuális előrehaladásukat, mint levonna abból. Élesedik a jártasság a csapat-erőbedobások terén, ahol az egyénnek nem kell feláldoznia magát, hanem tanulhat és gyarapodhat, amíg hozzájárul. Amíg a középpont a 3. denzitás kezdetén az öntudat volt, a 4. végére a másokat-szolgálni orientációban a középpont már a csoport-tudatosságra terjed ki.