Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. szeptember |
- |
Mivel a szellem elhatárolódni látszik a testtől, képes lévén elhagyni azt egy testen kívüli élményben, és figyelmen kívül hagyni fizikai korlátokat, hogyan kommunikál akkor a szellem a biokémiai elrendezéssel, ami a tudat? Mi a kapcsolódási pont? A szellemnek nem szükséges denzitásokat váltania, így a tudat-szellem kapcsolat nem rezgési; ezek egy hullámhosszon vannak, ahogy ti mondanátok. Mivel a szellem képes működni test nélkül, a kapcsolat nem biokémiai. Mivel a szellem az inkarnációk során az létformákban különböző, egymással teljesen inkompatibilis világokban fejlődik ki, a kapcsolatnak, úgy tűnik, nincs fizikai követelménye.
A rejtély a legkönnyebben úgy érthető meg, ha figyelembe vesszük, hogyan működnek a szubatomi részecskék. Jóllehet a fizikai világ különböző elemeinek sokfélesége látható, ezek ugyanazokra az alkotórészekre bonthatók le. Az alap építőelemek ugyanazok. A szellemek egy olyan anyagból épülnek fel, amely fizikai a nagyobb rendszerben, és amely terjedelmében túlhalad bármely denzitási rezgést. Éppúgy, ahogy ti a szubatomi szinten néhány elemet úgy tekintetek, hogy azok elektromosan kommunikálnak - fokozzák vagy serkentik az elektronáramlást -, míg más elemeket semlegesnek; a ti szellemetek pont így tekinti a tudatotokat képesnek az információcserére, míg a kőfalak, melyeken keresztülhalad, közömbösek. A szellem a tudattal biokémiai értelemben kommunikál, biokémiai tevékenységet indítva. Úgy teszi ezt, hogy magát az inkarnálódott test denzitásához, és a létforma speciális biokémiájához igazítja. Ez a mutatvány kevésbé látványos, mint egy röntgengép behangolása, hogy egy tárgy belsejébe hatoljon be. A szellem minden inkarnáció alatt gyorsan hozzászokik az új fizikai testéhez, és teszi a dolgát.
Van-e a szellemnek emlékezete, ahogy a tudatnak? A leghatározottabban, és minden inkarnáció során tanult leckékre tökéletesen emlékezik. Az emberek hozzászoktak, hogy a tudatos emlékezetük képes megmásítani dolgokat, eltorzítani, hogy úgy emlékezzenek eseményekre, ahogyan szeretnének, nem úgy, ahogy azok voltak. A szellem azonban olyan, mint a tudatalatti, és nem torzítja el az emlékeket. Hogyan lehetséges akkor, hogy a kisbaba, akibe egy idős és bölcs szellem inkarnálódott, nem emlékezik a múltbéli életeire? A szellem csak akkor képes beszélni a tudathoz, ha a tudat készen áll, hogy fogadja. Ha a biokémiai útvonalak nincsenek még a helyükön a tudatban a fogalom számára, melyet a szellem továbbítani kíván, a szellem csak az érzelmekhez tud szólni. Ezért érzik az emberek, hogy éltek már, de nincs magyarázatuk az elképzelésre. Ezért az emberek azt észlelhetik, hogy egy esemény hasonló egy másik korábban tapasztalthoz, egy korábbi életben megélthez, de - hacsak nem kívánnak a múltbéli életek elméletével foglalkozni - nem lesznek nyitottak arra, hogy kibontsák ezeket a spirituális emlékeket.