Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. augusztus |
- |
Mondtuk már, hogy az eljövő változások nagy lehetőségek, mivel az élet nem lesz lassú és egyenletes, félrerakott döntésekkel, hanem az ellenkezője. Sokan olyan helyzetekben fogják magukat találni, ahol féltik a saját életüket, de a társaknak és a családnak szüksége van egy segítő kézre. Maradjanak, és segítsenek másokon, vagy fussanak? Születő hősök vagy széthulló illúziók - a cselekvés szüksége sok mindent feltár majd. Sokaknak vannak szeretteik, vagy olyanok, akikért ők felelősséget éreznek, vagy akik rájuk szorulnak, akiket ők vagy otthagyhatnak, vagy velük maradhatnak a gondjukat viselni. Fusson-e a férj föl a hegyekbe, magára hagyva mozgássérült feleségét? Maradjon-e és fogja a nő kezét, amíg a vizek emelkednek, hogy elborítsák őket, megnyugtatva őt, hogy a fulladás nem fájdalmas, vagy esetleg ringatva őt a karjai közt, hogy ne láthassa, mi közeleg, vagy mondja azt magának, hogy a felesége kétségbeesése nem számít, mivel az rövid életű?
Tudva, hogy ilyen szörnyűséges idők jönnek, sokan arról a döntésről, hogy mikor tegyék ki magukat a nevetségességnek, közölve családjukkal félreérthetetlen megfogalmazásban, hogy ők a kérdéses póluseltolódás elképzelését komolyan veszik, továbblépnek afelé, hogy kinek mondják el. Az időzítése az efféle bejelentéseknek fel fogja oldani magát, mivel amikor a bolygó egyre inkább láthatóvá válik, először egy üstökösnek, majd egy nóvának vagy más hasonlónak titulálva, azután pedig egy üstökösnek vörös kigőzölgéssel, senki sem fogja tagadni, hogy valami közeledik. Amikor ezt relatíve könnyű elmagyarázni egy egészséges apának vagy egy egészséges családnak, egy jó földrajzi fekvéssel, hogy jó lesz, ha a családját elviszi kempingezni, amikor a forgás elkezd észrevehetően lassulni, és desztillálja az ivóvizét az újidőben, mit lehet mondani a rákos betegnek? Mit lehet mondani annak a személynek, aki nem tud élni inzulin nélkül, vagy aki alig tud menni, még kevésbé enni, ha mások oda nem viszik neki az élelmet az asztalához? Mit lehet mondani azoknak, akik olyan helyeken élnek, mint India, ahol a menekvés nem lehetséges, ahol a népességet helyben tartják a kivándorlás megtagadásával, és ahol lehetőségek nélkül vannak? Mit lehet mondani a nagyvárosokban élőknek, akik elpuhulttá váltak és elképzelésük sincs arról, hogy hogyan lehet akár élelmet termeszteni, még kevésbé azokról a jártasságokról, hogy hogyan tartsák magukat életben kint a vadonban.
Az-e a jó, ha valaki teljes egészében elmagyarázza a helyzetet, vagy inkább az, hogyha édes hazugságokkal vagy kihagyásokkal párnázza ki az igazságot? Lehet látni a különböző megközelítéseket mediálisan közvetített munkákban, ahol az eljövő időkről kedves megfogalmazásban beszélnek, ami majdnem úgy hangzik, mint egy út a mennyországba. Változások lesznek, de ne aggódj, az élet barátságos lesz és kellemes. A változásokat nem magyarázzák el, az időpontokat félreteszik, lehetőségeket hoznak elő, hogy az emberiség változtathat a dolgokon, ha elhatározza magát és változtat a módszerein - mindenféle lesimítása az eljövendő dolgok durva éleinek. Segít ez nektek? Mi ezzel szemben az alternatíva, amit mi támogatunk? Mi elmondjuk az igazat, és hagyjuk, hogy az érintettek a saját döntéseiket hozzák meg. Akik úgy döntenek, hogy hagyják, hogy a halál utolérje őket, vagy akik mindenféleképpen ebben a helyzetben lesznek, megbékélhetnek, elrendezhetik az ügyeiket, és teljességében élvezhetik utolsó napjaikat, az olyan dolgokra helyezve a hangsúlyt, amelyek számítanak, mint például az egymás szeretete.
Mennyiben különbözik ez a beteg pácienstől, akinek vagy megmondják a vég valószínű időpontját, vagy nem? Ha az orvos és a család hazudik, akkor amije van, az az újra és újra semmivé foszló remény, és egy napon hisztérikussá válik, ahogy felismeri a valóságot. Meghal, anélkül, hogy elbúcsúzna, ahogy remélte, miután újra és újra felemelkedett és földhöz vágódott a betegsége folyamán. Vagy pedig a másik lehetőség: az igazat mondják el, a beteg sír, megöleli szeretteit, és az utolsó pillanatok becsesek, a teljességükben élve végig. A mi javaslatunk, ennélfogva, semmi fehér hazugság, semmi puhítása az igazságnak, és semmi elkerülés. Akik nem tudják kezelni, tagadni fogják, és igen valószínűen ezt teszik jelenleg is az életükben sok fronton. Akik képesek rá, gyorsabban meg fogják találni békéjüket, és a végén köszönet az egyenességedért.