Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1999. április |
- |
Különösen fokozott aggodalmak idején, gyors változásokkal és bizonytalansággal, az emberek biztonságot keresnek. Keresnek valamit, ami rövidítő, valamit, amit addig még nem vettek észre, egy utat, melyen könnyen keresztüljutnak, valamit, ami egy gyors válasz. Gyakran ez a megoldás együttjár a vággyal, hogy megváltoztassák a valóságot, hogy teljesüljön a kívánságuk, és ez azzal az állítással fejeződik ki, hogy az ember képes a saját valóságát, a saját Univerzumát megteremteni. Sajnos, a dolog nem így áll. Ha így lenne, az emberek képesek lennének változtatni a körülményeiken ma. Az emberek kétségbeejtő állapotokban vannak: sérültek; megnyomorítottak; éhezők; fogyatékosságokkal születtek; betegségek hordozói; gazdasági nehézségek közepette élnek, melyek megfékezhetetlenek; lehetőségek hiányában vannak, és látják szeretteiket elsorvadni. Nem változtathatják meg ezt kívánságokkal. Ha ez igaz lenne, miért van az, hogy az emberek mind ugyanazt a valóságot élik meg? Ha a valóság megváltozna azért, mert valaki eképp óhajtja, nem ez lenne a helyzet. Nem ez a módja a szorongások leküzdésének. Ez egy érthető menekülési kísérlet, de egyszerűen nem egy olyan út, melybe bárkinek érdemes lenne energiát fektetni.