Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. november |
- |
Minden nap részeg, az utolsó fillért is eljátssza, meggondolatlanul száguld végig a kanyarodó úton, sértegeti a főnököt és magas koleszterin tartalmú ételeket eszik - miért teszik magukkal ezeket az emberek? Ilyen önpusztító magatartás mögött gyakran olyan mozgató áll, amit nem ismernek fel, úgy, mint az öngyilkosságnál. Míg az öngyilkosság megérthető, ha egy krónikus fizikai vagy pszichés fájdalmú életnek vet véget, sok öngyilkosság céltalannak tűnik. Az életük teljében lévő emberek, vagy fiatal emberek, akik előtt áll még az egész élet, is megkísérlik az öngyilkosságot, vagy önpusztító magatartásra állnak rá, mely biztosan otthagyja a nyomát.
Mivel az önmegcsonkítás vagy a saját jó hír megcsonkítása oly előnytelen, ennek a magatartásnak a célja sokakat fejtörésre késztet. A válasz erre abban rejlik, hogy kit akar az elkövető megbüntetni, és hogy a belső dühének, ami ezt a magatartást vezérli, milyen módszerek állnak a rendelkezésére. Lehet, hogy az anya csak akkor vette észre a gyereket, amikor a kórház hívta, vagy az egyetlen mód egy nem kívánt kötelezettség elkerülésére a nyomorékká válás volt. Keressétek a magatartás mögött a kétes előnyt, és azt vegyétek elő, ha segíteni akartok annak, aki önpusztító akar lenni. Ha a jó irányba tölti ki a mérgét, lehet, hogy az mindent megváltoztat, hozzájárulva ahhoz, hogy a teste és jó híre bunkósbotnak használatát befejezze.