Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. június |
- |
Az érzékelhető valóság sok mindenen alapszik, és ezen dolgok mindegyike torzításokat hordoz magában.
A fizikai valóságot, amelyet valaki érzékel, eltorzítják az érzékek. Az emberi szem, például, a más létformák által látott színspektrumnak csak egy kis szeletét látja. A színspektrumon túl ott van a látvány tisztasága. A lovak majdnem vakok az emberhez képest, a vitorlázó sas viszont kétszer annyit lát, mint az ember. Az emberi fül csak egy kis maroknyit hall a rezgési frekvenciákból, amelyet más földi állatok érzékelnek, ahogy azt bármelyik gazdája egy kutyának, amely reagál egy kutya-sípra, igazolhatja. Az ember megfújja a sípot és nem hall semmit, de a kutya szaladva jön.
A fizikai világnak egy korlátozott látványa torz következtetésekre vezetheti az embert. Az emberiségnek dolga van a gravitációval, és így az agyában van egy lent és fent. A föld másik felén ott áll egy másik ember, akinek a lent és fent fordítva van. Még a Föld gömbölyűségének ténye is elveszik az egyszerű emberben, hacsak gondosan ki nem számítja az égbolt mozgását és mély gondolatokat nem kap ilyesféle dolgokban. Az emberek a Naprendszer keletkezésének idején spekulálnak, mialatt mindvégig nincs igazi mintájuk a Föld magjából, vagy egy-két szippantástól többjük máshonnan származó komponensekből. Találgatnak.
Az ember ego-centrikus, és alig evez el a világnak egy teljesen én-központú felfogásától, még ha érett felnőtt is. Azt feltételezi, hogy a Nap forog a Föld körül, amíg számára mást mondó tényekkel nem kényszerül foglalkozni. Azt feltételezi, hogy ő mint egy intelligens teremtmény, egyedül áll Isten keze munkájaként és elkerüli a dicsfénynek más világokból származó más fajokkal való megosztásának szükségét. Dédelgetett teóriákat fejleszt ki, amelyek őt az Univerzum középpontjába helyezik, és vonakodik attól, hogy ezeket az elképzeléseket eleressze, mivel élvezi ezt az koncepciót. A valósággal szembeszegül.
Emberek eltorzításokat követnek el, akik a nyerészkedéshez tartják magukat. A vallásos elit ellenszegül az Világegyetemnek egy realisztikusabb nézetével, mivel ez kihelyezi őket egy kényelmes munkából. A vezetés gyakran ellenáll az igazságnak, mivel bármely változás a status quóban valószínű, hogy megváltoztatja az ő helyzetüket is, melyben a kakasülőn csücsülnek. Ezek az embereknek a vágya, hogy másokat tudatlanságban vagy összezavartságban tartsanak, féktelen, kezdve a férjtől, aki a háziasszonyát tudatlanságban tartja a munkalehetőségek elől, amelyek a nők számára léteznek a munkaerőben egészen az áruterjesztőig, aki egy versenytárs termékét megvesztegetésekkel tartja távol a polcoktól. Az igazságnak keresztül kell harcolnia magát a sáron, hogy megjelenhessen.