Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2003. február |
- |
Bármelyik póluseltolódás alkalmával, hogy épp mekkora lesz a dőlési szög, hogy épp milyen hosszú lesz egy nap, és hogy vajon a mágneses és földrajzi tengelyek egy vonalba állnak-e, az ki van téve a változásnak és a véletlennek. Mindamellett, vannak statikus befolyások a naprendszerben, és a naprendszert körülvevő és befolyásoló környezetben, melyek nem változnak meg, csak mert az X-bolygó át talál haladni. A mágneses elrendeződés az egyik ilyen. Ezt a Nap beállása határozza meg, mely a beállását a külső befolyások hatására veszi fel, a Föld pedig ehhez igazodik. Ezért, lehet rá számítani, hogy az iránytűk Észak felé fognak mutatni, ám hogy az Észak hol lesz a terület fekvéséhez viszonyítva, az váltakozhat. Mikor a forgás visszatér, ez a mag folyékony részeire irányuló vonzásoknak van kitéve, melyek meghatározottak, odáig, hogy ezek a vonzások hol helyezkednek el.
A mag, mindamellett, nem lerögzített, és ahogyan Plátón is beszámolt róla, az ember történelme során, megfigyelték, hogy a Föld időnként az ellenkező irányba forog, ha az örvénylő mag ebbe az irányba kezd el mozogni az eltolódás után, és a lendület fenntartja az irányt. Ezekben az időszakokban, a nappal sokkal hosszabb volt, mivel volt egy cibálás visszafelé is, csakúgy mint normál irányba, amerre a folyékony mag mozdul. Ha a Föld korán megkezdi a forgást, egy közeli elhaladás eredményeként - ahogy a legutóbbinál történt -, az Észak/Dél lehet, hogy nem lesz annyira meghatározott helyzetű, mint a forgás beindulása előtt, mivel lehet némi késztetés a folytatásra a lendület révén, annak ellenére, hogy az aktuális rántás a magon ellentétes irányú. Vagyis akkor a Föld mostani dőlése-e a rossz, és vajon mi lesz a valószínű dőlés a jövőben, az érkező eltolódás után? A legutóbbi eltolódáskor, az X-bolygó áthaladása sokkal közelebbi volt, mint az eljövő eltolódásnál lesz, és így mint mondtuk a hirtelen rándulást, hogy egy fejjel-lefelé eltolódással igazodjék, szorosan követett egy a korábbihoz való vissza_igazodási_ rándulás a gyors áthaladásnak köszönhetően, és így csak egy csekély kérgi eltolódás történt. Amiatt, hogy az eltolódás, valamint az azt megelőző eltolódás olyan gyors volt, a mag képes volt gyorsan újraszervezni a forgást, és ezt még a Föld mágneses beállásához való hozzáigazodása előtt tette, mely azután követte ezt.
Mindamellett, normál esetben, a forgás sokkal jobban követi a mágneses beállást, mint jelenleg. Egy dőlésszög fellép, így évszakok, úgymint tél és nyár vannak, igazából egy kicsivel szélsőségesebben, mint jelenleg. De mivel a most inkarnált emberek, a jelenleg élők, a Földet még jó ideig hűlni fogják találni, a mag súrlódásából és a felhevült földtömegekből adódóan, nem fogják a teleket szélsőségesnek találni odáig, hogy fagyjon a hűvösebb éghajlatokon. A növekvő óceáni felületnek köszönhetően pedig, ahol az óceáni légáramlatok moderáló hatása mérsékeltté teszi a szárazföldek feletti levegőt, ezek sem fogják magukat befagyva találni. A jövő, a hibridek és a jövőbeli új városok számára, számításba fogja venni a megváltozott évszakokat, nem kell hát aggódni.