Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. január |
- |
Azokat, akiket aggasztanak a tendenciák, melyeket az Átalakulás vesz, különösen aggasztják azok a dolgok, amiket ők gyerekek eltérítésének mondanak. Túl a rossz előérzeten, hogy esetleg valami rossz történhet egy sebezhető és befolyásolható/érzékeny gyerekkel, ott egy igen eltérő riadalom: hogy mi fiatalon kaparintjuk meg őket, és hogy nincs mód arra, hogy ők ezt megállítsák. Esetek, ahol fiatalokat bántottak egy másokat-szolgáló orientációban álló idegenekkel való kontaktus során, nemlétezőek, orrvérzések és félbeszakadt alvások ellenére sem. Az önmagukat-szolgálóknak nincs megengedve, hogy egy gyerek fizikai környezetét befolyásolják, mivel ők természetüknél fogva biztosan megkísérelnék maximálisan kihasználni a rémületet ezekben a túlságosan fiatalokban, hogy perspektíváik legyenek. Nekik csak arra van lehetőségük, hogy egy intellektuális alapon válaszoljanak egy fiatal Hívására - egy konferenciára.
A mi nézőpontunkból, mint másokat-szolgáló látogatók, a gyerekekkel való kapcsolat nem különbözik a felnőttekkel való kapcsolattól. Mi lényegében az entitáshoz szólunk, a benső szellemhez. A mi nézőpontunkból az emberekkel való foglalkozás bizonyos mértékig egyébként is olyan, mint a gyerekekkel való foglalkozás. Bár a fiatal ember még nem szerzett bölcsességet arról, hogy hogyan működik a világ, egy vonatkoztatási rendszert; ők sokkal nyitottabbak arra, hogy egy szituációt annak lássanak, ami. Ők nem viselnek szemellenzőket. Nekik nincsenek előítéleteik. Nekik nincs személyes érdekeltségük a status quoban.