Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
1998. november |
A kapcsolattartók tudatában vannak olyan látogatásoknak, amelyekben fizikai testük is részt vesz, minthogy a visszaemlékezések alatt falakon úsznak keresztül, gyorsan lebegnek, egy bénított állapotban vannak, egy vizsgáló asztal hideg felületét érzik, vagy más ilyen emlékeik vannak a tudatalatti agyukban, amik megerősítik, hogy egy látogatás történt. Aztán vannak a testen kívüli élmények, melyeket a szellem kommunikál a tudathoz olyan fogalmakban, amiket a tudat fel tud fogni - látványban, hangokban és illatokban. A kapcsolattartóknak szintén lehetnek látogatásai lélektől-lélekig, mialatt a szellemük a testükben marad inkább, mint kijutna belőle. Ez egy látogatás, egy kontaktus ugyanúgy, mintha fizikai formában történt volna, de nincs különösebb emlékük erről, mivel a látogatás szenzoriális emléke nem különbözik a napi emlékektől, amikre a kontakta amúgy is emlékezik. Felidézés sem fogja megváltoztatni ezt, mivel nincs olyan kincs a tudatalattiban, mely arra várna, hogy összekapcsolódjon a tudattal, sem a szellem nem vár egy olyan lehetőségre, hogy a tudatnak naprakészen előhozza, hogy hol járt és mit figyelt meg. Minden egy helyütt történt. Semmi elveszett idő, semmi rejtett emlék, semmi rögzítődött testen kívüli élmény, ami ki szeretne bontakozni - egy in-situ látogatás, ami csak a lélekben rögzült.
A kapcsolattartók gyakran zavarba jönnek ezektől a látogatásoktól, azon tűnődve, hogy egy látogatás történt-e, avagy más jelenség játszódott le. A kontaktáknak figyelmet kellene szentelniük az érzékeléseikre, figyelniük arra, hogy mit kapnak, intuitív módon, ezekkel a nem látott szellemekkel való beszélgetések eredményeként; figyelniük, hogy miben növekedett a lelkük megértésben, és mit próbál közvetíteni. A lélek többet tud, mint az ideiglenes emberi test, a sok megtestesüléséből. A lélek több információban is illetékes, mint a test, amibe inkarnálódott, mivel lélek-lélek csevejeket tehet másokkal, és ebből fakadóan könnyedén képes felismerni az önmagát-szolgálót a másokat-szolgáló orientáció ellenében. Ezért, ha az ember egy zsigereiből jövő érzést ír le, akkor ennek a szélesebb tudásnak ad hitelt, nem ismervén annak forrását. Miből ismeri fel a kontakta, hogy egy ilyen látogatás történt? Mivel ezek a látogatások oly nehezen megfoghatók, ezért csak egy megváltozott magatartásban ismerhetők fel a kontakta részéről, aki talán egy erős elhatározást fejleszt ki, abbahagy egy korábbi tervet keserűségérzet vagy megbánás nélkül, új érdeklődési területeket alakít ki, vagy forradalmi változásokba kezd az életében.