Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
A szemtől-szembe való találkozások alatt mi lekapcsoljuk a tudatot. Ezek az emlékek egyáltalán nem rögzülnek a tudatotokba, mely az agyatoknak egy, a tudatalattitoktól különböző része. Ezek az utak azonnal használhatók az emberekben, akiknek különböző részek vannak az agyukban a sok, múltban végzett genetikai tervezési munka eredményeként. Az emberek rendelkeznek a képességgel, hogy szétválasszák a tudatos és tudattalan élményeiket, és elég gyakran így is tesznek. Például, ha egy emlék fájó, el lehet felejteni. Ha egy emlék fájó, lehet, hogy meg is lesz módosítva, hogy így egy különböző módon emlékeznek rá, mint amit a tények jelentenek. Az is lehetséges az emberek számára, hogy tudatos emlékeket fejlesszenek tudat alatti vágyakból, így addig "ábrándoznak", amíg elég részlet nem lesz arra, hogy egy tudatos emlék képződjön. Mindamellett ezen körülmények bármelyikében a tudatalatti a tényekre emlékezik. A tudat az, amely a valótlanságokkal foglalkozik.
A szemtől-szembe való találkozásaink tudatalatti emlékekei éppoly hatásosak, mint egy teljes tudatos emlék. A kín, amit a tudat és a tudatalatti közti elszakadás okoz az embernek, akkor következik be, amikor az ember azon találja magát, hogy épp feláll és csinál valamit, amiről azelőtt nem tudott, hogy van ez a szándéka. Mindamellett ez a fajta magatartás olyan embereknél is előfordul, akiknek nincs kapcsolatuk velünk, a zétákkal, így ez nem egyedülálló a kontakták számára.