 
 
 A póluseltolódás 
után
 A póluseltolódás 
után
A póluseltolódás után:
  - Maradj jó távol a nagy hömpölygő emberáradattól. Beleértve ebbe az utakat 
  is.
- Ha azt tervezed hogy megközelítesz embereket, előtte egy jó ideig maradj rejtőzködve. 
  Vizsgáld meg a csoport felépítését, működését. Van ott egy vezető aki félelembe 
  tartja a többieket egy lőfegyverrel? Járj el ugyanígy, amikor megközelítesz egy 
  táborhelyet vagy egy közösséget. Ha meglátnak valakit, azonnal lőnek-e rá? Légy 
  a saját őröd mindig.
- Osztd be az idődet és takarékoskodj az erőddel. "Megélni a vidékből" megköveteli 
  azt hogy legalább a fél napodat  élelemkereséssel és gyűjtögetéssel töltsd. Vigyázz 
  szerfelett a lábaidra, főleg köves területen és az erdőben. Az erdőkben a legtöbb 
  fa ki lesz dőlve és csúszni fog az esőtől és a páratartalomtól. Legyen nálad mindig 
  egy "harmadik láb", azaz egy sétabot. Csak megcsúszol és máris nyílt törésed lehet, 
  mozgásképtelenné válsz és nyílt seb hajlamos elfertőződni.
- Készülj fel a rovarevésre. Csináld még előtte, mert az életed múlik 
  rajta. Két dolgot tudsz elérni, amennyiben próbálgatod a rovarevést még az eltolódás
  előtt. Túlteszed magad a lélektani részén (ez a legnagyobb rész) hogy 
  ne az eltolódás utáni zavart és ijedt állapotban kelljen először ehhez az egyetlen 
  biztos élelemforráshoz nyúlnod. A másik dolog: a tested megfelelő szinten ki tudja 
  építeni az esetleges szokatlan anyagokkal szembeni védekezőképességét. Addig próbáld 
  ki amíg még van orvosi ellátás. Használd a serpenyődet (wok) amikor csak lehet 
  és főzd meg a rovarokat főleg amelyek nem tűnnek ízletesnek vagy amelyek fertőzéseket 
  okozhatnak. Általában a földigilisztákat meg lehet enni nyersen is ha megfelelően 
  megtisztítottuk, a szöcskét és a sáskát szintén. (A szöcskének és a sáskának fűíze 
  van. Az egyetlen zavaró dolog a fogak közé akadó láb lehet, így azokat tépjük 
  le előtte). Ahogy telik majd az idő és a lárváktól függ majd az életed, főleg 
  a zsírtartalmuk miatt, akkor majd segít a főzés, mind lélektani, mind egészségügyi 
  szempontból. Ha összepaszírozod őket a nyílfű gumójával majd megfőzöd, akkor nagyon 
  finom lesz és nem veszíted el az értékes zsiradékot sem.
- Gyakran verj tábort nehezen fellelhető helyeken. Tervezd úgy, hogy kb. egy hetet 
  töltesz majd egyhelyben. Pihengess, állíts csapdákat, fedezd fel a közvetlen környezetedet, 
  énekelj még ha nincs is kedved hozzá. Szakíts időt a sírásra, az elveszett dolgok 
  felett érzett kesergésre. Adj időt magadnak, hogy helyrebillenj. A táborhelyedet 
  tedd kifejezetten komfortossá és főleg csinálj száraz helyet a vízálló ponyváddal. 
  Mosakodj meg, tisztítsd meg a ruháidat és mindent száríts meg. Ez elsősorban lélektanilag 
  fontos: amint valaki felfogja hogy túlélte, kibírta a kíméletlen és kimerítő utazást 
  akkor máris jobban érzi majd magát, sokkal kényelmesebb lesz neki és a kezébe 
  veszi az irányítást. Gyakorold az íj és a nyílkészítést. Kicsi fémdarabkákból 
  amit a környéken találsz nyílhegyeket tudsz gyártani. Áss kicsi gyökerek után 
  amelyek vezetékszerű hosszú szálakból állnak és használd őket az íjhúrhoz. Csinálj 
  parittyát és gyakorolj vele, stb.
- Tartsd észben, hogy minden eltelt nappal csökken a veszély azon elkeseredett 
  embercsoportok részéről akik kicsinyke javaidat veszélyeztethetik. Pár hónapon 
  belül nagyon kevesen maradnak majd életben. Akik még ekkor is élnek, azokkal legyünk 
  különösen óvatosak, mert lehet hogy emberhússal tartották fent magukat (brrrr, 
  a ford).
Beküldte Ron.
