Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. november |
- |
A legvégső büntetés: a halál. Elejét veszi, hogy a bűnös kedvét lelje a prédaszerzésben, meggátolja a visszaesést, kiküszöböli az elítéltek elhelyezésének és ellátásának szükségét, és véget vet minden szónoklatnak és vitának - gyors és alkalmas. A halálos ítéletet egy tökéletes választásnak tekintik egyesek, és egy kolosszális hibának mások. Miért ez a nagy ellentét? A törvényi és egyéb fajták hajlamosak a halálos ítéletet a problémájuk megoldásaként látni, kiváltképp, hogy ők és a barátaik soha nincsenek a halálraítéltek sorában. Ha valakit tévedésből végeznek ki, nos, nem nagy veszteség. Tartott már abba az irányba így is, úgy is. Az empátiás fajták egy szociális tudattal a kiválasztott cipőjébe helyezik magukat, és elképzelik egy ártatlan ember gondolatait és érzéseit. Elviselhetetlen.
Vajon a halálos ítélet egyedülálló a Föld számára? Egyáltalán nem. Minden 3. denzitású kultúrának van halálos ítélete valamilyen formában, bár ezek változnak a szükségessé tevő körülmények vagy a gyakoriság szerint. Még vízi világokban is, ahol az intelligens élet nincs olyan formában, hogy erőszakot alkalmazhasson a másikon, halálra ítélik egymást. Az ítélet végrehajtására csapdába ejtést és éheztetést használnak fel. Minthogy a 3. denzitású kultúrákat beavatkozás nélkül hagyják funkcionálni, a gyakorisága a halálos ítéletnek félrevezető lehet.
A 3. denzitás után a dolgok megváltoznak. 4. denzitású másokat-szolgáló kultúrák soha nem börtönzik be vagy büntetik meg egymást, mivel erre nincs szükség. Mindenki a csoport hasznára kíván lenni, és bűntudatot éreznek, amikor egy másikat bántanak. Nincsenek bűncselekmények, csak tévedések. Nincsenek büntetések, csak jóvátételek. Nincs feltételes szabadlábra helyezés, csak segítségnyújtás és segítségnyújtási felajánlások. 4. denzitású önmagát-szolgáló kultúrákban a halálos ítélet egy nem megfelelő elnevezés arra a gyakoriságra, amellyel tagokat önhatalmúlag megölnek. Ahol a szabályok áthatolhatatlanok, ott halál ritkán fordul elő, mert azzal egy dolgozó veszik el. Mindamellett, ahogy a legtöbb diktatúrában, az alacsonyabb szintek rendszerint úgy tehetnek, ahogy nekik teszik, mindaddig, amíg a kvótáknak eleget tesznek, és amíg a dolgok az elvárások szerint alakulnak. Önmagát-szolgáló kultúrákban tagokat kivégeznek azért, mert bénák, öregek vagy lusták. Ha kihasználják egymást, olyan bűntényt követnek el, ami nem jár semmiféle következménnyel, amíg a hierarchia úgy nem találja, hogy az elvárásai nem teljesültek.
Az orientációk között az Érintkezési Szabályok uralkodnak. Nem történhetne meg, hogy egy másokat-szolgáló tagot halálra ítéljen egy önmagát-szolgáló csoport, vagy fordítva. Ennélfogva, igazság szerint, nincs halálos ítélet a 3. denzitás után. A másokat-szolgálók között halál egy másik keze révén soha nem történik, hacsak a másik nem berzenkedik, megőrült, és megöl egy másikat mialatt saját magát nem, vagy hacsak baleset nem történt. Az önmagukat-szolgálók körében a halál egy másik keze révén nem ítélet, mivel itt nincs tárgyalás. A halál önkényes és hirtelen, mert egy tag bosszantott egy másikat, vagy puszta szórakozásból, vagy mert úgy ítélték meg, hogy többet vesz el a csoportból, mint amennyivel hozzájárul. A halálos ítélet számukra egy halálos megoldássá lett, kizárólag.