Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1998. szeptember |
- |
Hogyan kezelnének két bolygót, amelyek egymással valamiféle ütköző pályára álltak, a Világok Tanácsában? Az egyiknek a nyertesnek kellene lennie, a másiknak meg a vesztesnek? Ez a szituáció prezentálja magát, újra, az elkövetkező póluseltolódásban, melyet a 12. bolygó periodikus áthaladása okoz. Miután ez ilyen nagy pusztítást okoz a Földön, miért nem változtatják meg a 12. bolygó pályájának útvonalát, vagy miért nem lövik le az égről? Ez szükségessé tehetné a 12. bolygót lakó értelmes fajok áttelepítését, azonban a menekültek teremtésének gondolata nem idegen az embereknek, különösen, ha a menekülteknek a másik félnek kell lenniük, és nem nekik. Engedné a Világok Tanácsa a Földnek, hogy lelője a lakott 12. bolygót az égről? A válasz egyszerű - nem. Még ha az emberek megtalálnák is a módját, hogy hogyan tehetik ezt meg, ez nem lenne megengedve.
Harmadik denzitású világoknak nincs megengedve, hogy elpusztítsák egymást, vagy hogy erősen beleavatkozzanak a másik szociális környezetébe. Így, az óriás humanoidokat elkülönítették a Földetektől, az embert pedig elzárták attól a marsi holdtól, amelyen az óriás humanoidok jelenleg bányásznak. A Világok Tanácsa ilyen mértékkel tekint a természetbe való beleavatkozásra. Nem megengedett. A természet olyan körülmény, amelyhez minden intelligens entitás alkalmazkodik, eléggé intim módon megismerve az élet szükségleteit az inkarnációk során. Ez egy tanulási folyamat, és nem felfüggesztendő csalással. A 12. bolygó és annak periodikus áthaladása egy ismert valóság volt, amikor az embereket genetikailag megtervezték, hogy azok megkezdjék életüket. Ez nem újdonság.
Rakéták felrobbanásai, amikor a robbanó töltet nem emelkedik el a földtől - függetlenül attól, hogy a robbanófej az USA-ban, vagy más országban, pl. Oroszországban lett-e volna felküldve -, nem balesetek. Már ezek előtt az 1998-as fellövési balesetek előtt is, voltak problémák kint az űrben, amelyek költséges berendezéseket érintettek, és megfélemlítettek dolgozókat, de nem a döntéshozókat. A döntéshozóknak meg lett mondva, hogy a gondok, amelyeket az útjába próbálnak helyezni az utazó bolygónak, ami keresztül fog haladni a Naprendszeren, a természetes pályáján, az otthonukhoz egyre közelebb fog visszasülni, minden egyes próbálkozással. Nem hallgattak rá. Kísérletek űrállomások építésére olyan nukleáris arzenálokkal, amelyeket irányítani tudnak, a műholdak és űrkutatási felszerelések feltöltésének álcája alatt, egyre inkább megtorpanást fognak szenvedni a Földön, megmételyezve azokat, akik úgy gondolják, kockára tehetik mások életét és biztonságát, viszont elvárják, hogy az ő biztonságuk legyen legutoljára fenyegetve. Ők másképpen fognak tanulni, és ezek a leckék már megkezdődtek.