Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. december |
- |
Földrengések a póluseltolódás során akkor történnek, amikor a lemezek mozgásban vannak; a rázkódások akkor érezhetők, amikor a lemez elmozdul, és röviddel ezt követően, amikor a környező lemezek hozzáigazodnak az új feszültségekhez. Az utórengések ilyen helyezkedések, és ezek mindig kisebbek a fő lemezmozgáshoz képest. A póluseltolódáskor a Föld minden lemeze elmozdul, és rázkódás a hirtelen megállásnál történik, amikor a kéreg mozgása megáll. Ez az, amikor a 9-es Richter erősségnek megfelelő földrengések - amelyeket mi 15-ös Richterűeknek neveztünk, mivel a kiterjedés messze nagyobb, mint a Richter 9-esnél - érezhetők lesznek világszerte.
A póluseltolódást követő rengések nem lesznek szakítóbbak, mint a lemez helyezkedésekből adódó földrengések normál körülmények alatt. A mozgó lemezek, hirtelen egymásnak vágódva, ahogy kezdenek lelassulni, egy dominó hatást fognak létrehozni, hasonlóan egy többszörös autós karambolhoz. Az egyik lemez belecsapódik egy másikba, ahogy az első lemez lelassul, egy dominó hatást eredményezve, amely gyors iramban, perceken belül körülpattog a földön. Nincs késedelem ebben a mozgásban, mivel minden egyes lemez szilárd, és ami kihat az egyik szélre, az kihat a távoli szegélyre is, amikor az egész lemez mozgásban van. Ezért, a földrengések mindannyian egyszerre érkeznek, majd gyorsan, perceken belül lecsendesülnek egy igazodási fázisba.
Az óriási volta miatt ennek az igazodásnak, ahogy sok lemez épphogy fenntartható helyzetekbe került, sok utórengés lesz, a legtöbb az első néhány hétben történve. Ezek a 8-as Richter skála szerinti erősségtől lefelé fognak szóródni, de egy esetben sem lesznek olyan nagyok, mint a kezdeti rázkódás volt a póluseltolódás közben. Gyorsan gyengülnek, kellemetlen remegéssé csökkenve egy pár hét után.