Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. szeptember |
- |
Időnként a Föld Napja körül keringő bolygók megközelítik egymást az időzésük során, igen ritka alkalmakkor pedig úgy látszódnak, mintha egyetlen vonalat feszítenének ki a Napból kiindulva, gravitációsan vonzva a Földet - néhány ember feltételezése szerint - mindkét oldalról. Van-e ennek hatása a Földre? Nos természetesen van, és ha a befolyás valami nagy benyomást hagyott volna az emberiségen, akkor ezt feljegyezték volna mint rendszeres előfordulású eseményt. Az árapály ilyenkor egy kicsit erősebb, és a Föld pályája egy picit hangsúlyosabb az egyik oldalon, de a csillagászokat kivéve, az emberiség ebből mit sem vesz észre. Fog-e ez az elkövetkező együttállás póluseltolódást okozni; a jéggel megrakott sarkok súlya el fog-e a külső bolygók sora felé vonzódni? Ez a buta érv még csak nem is logikus, és csak azért kap súlyt, mert a póluseltolódások igazi oka, a 12. bolygó, nincs szem előtt a kataklizmák közötti időszakokban, és rendszerint elfeledkeznek róla. A túlélőknek, miközben a darabokat szedegették össze és próbáltak nem éhen halni, több volt a fejében attól, mintsem hogy tartósabb módon is rögzítsék az eseményt a szóbeli rémtörténetek egymásnak mesélésénél, mikor vigaszt kerestek.
Az óriás gázbolygók gravitációs vonzása - még akkor is, amikor egymás mögé állnak és úgy vonzanak, mint több ember egyszerre a kötélnél egy kötélhúzó versenyen - csak egy töredék töredéke a Napból származó gravitációs vonzáshoz képest. Az év felében egy jéggel megrakott sark a Föld egyik vagy másik oldalán a Nap irányába hajlik, és ha hajlamos lenne elmozdítani a Föld kérgét egy gravitációs vonzás felé, akkor ez lenne az, amikor ez megtörténne. Hát nem az történik inkább, hogy a jéggel megrakott pólusok még tovább növekszenek súlyukban, amíg a Föld ki van billenve? Egy a Föld felszínének szerkezetére vonatkozó egyszerű számítás kimutatná, hogy a földrészek, mint amilyen Oroszország és Kína együttes tömege, vagy olyan fő kontinensek, mint Afrika vagy Észak- és Dél-Amerika, vastag sziklából és magasra szökő hegyekből állva helyenként, messze többet nyomnak, mint a Föld felszínének többsége, ahol a vizek összegyűlnek alacsonyan fekvő területeken. Talán ezek a kiegyensúlyozatlanságok okoznak póluseltolódásokat?