Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
A történeteket Atlantiszról, melyet soha sem találtak meg, alátámasztják a hirtelen módon, emelkedő víztől elpusztult nagy városokról szóló mítoszok. Nos, ez természetesen kiterjedten történik világszerte minden alkalommal, amikor póluseltolódás van. A városok általában partvonalak és széles folyók mentén jönnek létre, ahol bőven van hal és a szállítás könnyű. Amikor a súlyos árhullámok oda-vissza zúdulnak, ezek a városok valóban az emelkedő víz alá csúsznak, és végképp megtizedelődnek. Ezek a városok elpusztulnak, teljesen. A megmaradó épületek nem lesznek helyreállítva, mivel senki nincs, aki helyreállítsa őket. Ezek szétmállanak a víz alatt, a kövek erodálódnak és kiömlő vulkáni por lepi be őket, míg végül a gyökeret verő növények és a szakadatlan esők a vulkáni hamut vonzó termőfölddé változtatják.
Kína kontinensén régi civilizációk maradványai találhatók, és a múltbeli dicsőségük történetei felülmúlni látszanak a mai idők szerény parasztságát. Egy nagy civilizáció élt ott, amely elbukott? Igen, mivel minden kontinensen a póluseltolódásokkor, a pusztítás olyan nagy méretű, hogy a városok lényegében porrá zúzódnak. Kína a múltban jó viszonyban volt a kínai néppel, akik intelligensek és szorgalmasak. Viszont a fejlődésük akkoriban sem volt nagyobb mértékű, mint ma. Természetesen, vannak helyek, ahol ma csak egy falu van, melynek lakosai alig tesznek többet, mint gondozzák a földjeiket az életben maradásért. És ha vannak nyomok, amelyek egy valaha a közelben állt nagy városra utalnak, azt lehet alapul venni, hogy az emberiség elbukott. Mindamellett, a póluseltolódások után, a kevés túlélő rendszerint vándorol, állandóan, keresve, hogy elmeneküljön a homály és az állandó esőzés elől, mely mindenhol megtalálható. Természetesen a túlélők eltűntek. Máshová mentek.