Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2003. március |
- |
Sok embert, akiket a fizikai szükségeikben jelenleg támogatnak a gazdálkodó közösségek, megrendít a saját erőforrásaira való utaltság újidőbeli távlata. A népesség a világ nagyvárosaiban, és sok városban, ahol körbe vannak bástyázva gazdálkodó közösségekkel, teljesen hadilábon áll az önellátás legelső lépésével. Így, new age-szóbeszéd arról, hogy a világ elkerüli a póluseltolódást, ha mindenki megfogja egymás kezét és erősen kívánja hogy ez így legyen, vagy ha mindannyian megváltoznak és másokat-szolgálók lesznek egyik napról a másikra, népszerű e népek körében. Ők egyszerűen nem tudják, mi mást tehetnének, hol máshol kezdhetnék el, az út pedig túl hosszúnak tűnik számukra hogy járjanak rajta, máskülönben. Természetesen, egyik sem fog működni ezek közül, mint elmagyaráztuk. Ez egy enyhítőszer, egy fájdalomcsillapító, bevételre, hogy az ember ne aggódjék az utolsó percig. Ha ez a szándékotok, hogy kerüljétek az erről való gondolkodást, vagy megnyugtassátok magatokat egy tündérmesével, ám legyen, de megmentés nem fog történni. Ma talán történik, azokkal az éhező beteg gyerekekkel Afrikában? Történik ma, amikor ciklon tör Bangladesre, vízbe fojtva családokat és házakat sodorva ki a tengerre? Megtörténik az AIDS-ben kínok között haldoklókkal, vagy a megvakulókkal, mert rovarok élősködőket vittek a szemükre, tömegjárványoknál, amikről tudomást sem vesznek a kényelmes iparosodott országok?
Ha efféle enyhülést olyan könnyű lenne elérni, hogy a kívánás megtörténtté tenné, vagy az esdeklés a népességhez, hogy jót cselekedjék, hallgató fülekre találna, akkor mi állítja meg, hogy ez bekövetkezzék ma? Természetesen, egymás szeretetét, és ennek a tendenciának az erősítését, bátorítani kell, de őszintén szólva legtöbben, akik nem érettek spirituálisan és nincsenek szilárdan ebben az orientációban, nehéznek fogják találni, hogy abba az irányba mozduljanak próbára tevő időkben. Mindegyikőjük jobban el lesz foglalva saját magával, a kényelmét fokozatosan szétmállani találva, és az enyhülésnek bármely módja nélkül kilátásban. Ennek alapján, csak az ingerlékenység fog növekedni, a követelések, a harácsolás, és a harcok. A már eddig is a másokkal való törődés felé hajlók nem fognak változni, de úgy találhatják, egyre rámenősebben kell fontossági sorrendet állítaniuk az idejükre és erőforrásaikra nézve. Ezt félreértelmezik majd kicsinyességnek azok, akik állandó figyelem követeléséhez szoktak ezektől az agyonhajszolt lelkektől, ám a nagyobb jó az, ami ilyenkor szem előtt van. Eképpen, azoknak, akik el vannak veszve azon, hogy mit tegyenek, hogyan készüljenek fel a jövőre, mi azt javasoljuk, hogy ne forduljanak vágyálmok felé, hanem már legalább ebben a kései időpontban, menjenek kempingezni, olvassanak túlélőkönyveket, és legalább kezdjék el. Úgy fogják találni így is, úgy is, hogy muszáj megtenniük ezt, ha túlélnek, és sajnálni fogják az időt, ami álmodozással veszett el.